Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
Említésével máshol nem találkoztam az Orvosi Tár cikkei között, noha a szabadságharcot megelőző évtizedekben jelentős hatást gyakorolt a társadalmi életre, „egyszemélyes gyógyiló intézmény volt Magyarországon. //. Életreformer irányzatok: az életmód mint gyógymód (táplálkozás-, klimalo- és heliotercipia) Bartha Károly doktor a vízgyógyászat kapcsán idézett cikkében, miközben a vizet mint különleges természeti tényezőt dicsérte, számtalan, életmóddal kapcsolatos megállapítást tett. Az ember testi-lelki állapotát befolyásolják és - generációk során át - formálják is a környezeti hatások. Ezeket mi magunk is megváltoztathatjuk, és gyakran meg is tesszük káros irányba. A szerző szarkasztikus gúnnyal írt a természetes dolgoktól való félelemről, a beteg test és küllem „divatjáról**: „A tiszta nyers levegő is, minthogy nagyon természetes, a városiak és magas születésitek finom tüdejüknek haszonvehetetlen... azért mindenütt szorgalmatosan elzárjcik magoktól a nyers levegőt mint mérges szert... Az ugyan semmit sem tesz, hogy dohos levegőjükben alig tudnak pihegni, mert hiszen az is arias, ájuldozni. Ostorozta az elrontott táplálkozást, amivel valósággal „kiforrázzuk" a gyomrunkat, „mint a penészes hordót szüret előtt". „A lelki és testi épség mai időben valóságos szégyen. A minden tagjaiban összeillőleg kifejlődött izmos erős ember már ma táskának neveztetik" összegezte korabeli társadalma állapotát Bartha. A megoldást pedig így fogalmazta meg: „A természet magához int, térjünk vissza héti hozzá, meglátjuk, nyom or us ágaink megfognak lizedelődni, a megmaradt bajok pedig könnyebben gyógyulhatok lesznek. " l Az életmód egészségre gyakorolt hatásával és a makrobiotikával, a hosszú élet lehetőségeinek kutatásával az Orvosi Tár hasábjain természetesen már szinte a megjelenéstől kezdve találkozhattak az olvasók. A „makrobiotika" az élet meghosszabbításának, az egészség megőrzésének tudománya (makrosz: nagy, hosszú; biosz: élet). Rokon értelmű a „diététiká"-val, ami a 19. század közepéig az európai orvostudomány gerincét alkotta. A diététika (diaetetica) nem más, mint egészségtan: prevenció, azaz betegségmegelőzés helyes életmód által. A helyes életmód megválasztása azonban nem csupán a betegségek megelőzését, hanem a gyógyítást is szolgálhatta. A klasszikus diététika-tan hat olyan külső körülményt különített el, amik kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatják az emberi szervezetet: a levegőt, az ételt-italt, a mozgást-pihenést, az ürülést-telítődést, az álmot-ébrenlétet és a lelki jelenségeket. A diététika feladata volt e hat külső körülmény egyensúlyban tartása. Mindaddig, amíg az orvosláson belül nem kerülhetett túlsúlyba a másik két terápiás irányzat, a sebészet és a gyógyszeres kezelés, az életmód megváltoztatása volt a legkézenfekvőbb lehetőség, hogy az ember beavatkozhasson egy betegség lefolyásába, vagy megakadályozhassa kialakulását. Európában a „hosszú élet tana" ősi eredetű, már Hippokratész, Arisztotelész és Cicero is írtak ilyen tárgyú munkákat. A 18. században a puritán vallási mozgalmakhoz társult a Biblia útmutatásain alapuló, hosszú és egészséges élet biztosításának igénye. A hutterita anabaptisták úgy tekintették a betegséget, mint a természettel való összhang hiányát, és ennek 132 Lásd a 128. lábjegyzetet. 228. 133 Uo. 233.
