Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

Jankovich Antal tanulmányát - mivel összefoglalóan más alternatív módszereket is áttekintett - az összefoglaló tanulmányok alfejezetében ismertetem majd részletesen. A vízgyógymódról ellenszenvvel nyilatkozott, de megállapította, hogy az akadémikustól eltérő gyógyító módszerek közül még mindig ez a legelfogadhatóbb a hivatalos orvosok számá105 ra. Ugyanebben az esztendőben írta meg összefoglaló tanulmányát Paczek József szatmári orvos kora orvosi helyzetéről. Az egyik lábjegyzetben említette a vízgyógymódot, mint figyelemre méltó lehetőséget a „romlóit nedvek"-bö\ fakadó betegségek gyógyításában. Kritizálta azonban a módszerrel elkövetett visszaéléseket és az egyoldalúságot. ü

' Vízszenvi morzsa címmel közölt egy érdekes esetet Gere János, Liptó vármegye egyik sebészorvosa 1840-ben. A leírás krimibe illő epizódokkal kezdődött -- ezek ugyan nem tartoztak szorosan az orvosi tárgyhoz, de ismertetésüket biztosan hálásan fogadta a korabeli olvasóközönség (is). Tehát egy alkoholista lótolvaj, aki szenvedélyéhez a lenyúzott lóbőrök eladásával szerzett pénzt, miután gaztettei napvilágra kerültek, öngyilkos akart lenni. Hoszszú kését marokig döfte magába, szinte általszegezve a mellkasát. Gere doktor az erősen vérző, eszméletlen embert tizennégy kanna hideg víz ráöntésével térítette magához, majd két héten keresztül szigorú diétával (semmi alkohol, csak rántott leves) és borogatással gyógyította.Ez a kúra leginkább Johann Schroth gyógymódjához hasonlított, amit a 11. alfejezetben ismertetek. Gere János esetleírása a humor elemeit sem nélkülözte: A lótolvaj „siet (valóban a szó legvalóbb értelmében) ló haláléiban hon feledett késiért haza" - írta az előzmények ismertetésében. Majd cikke vége felé: „A beteg már mint egésséges, tette után 42-dik napra a törvényszéknek átadatván, 50-dik napra a meztelen hátára kimondott büntetési 60 seprőcsapást baj nélkül kiállót ta... Az egykori bőrhámozó szabad lábra kapva 14 nap múlva megházasodott, és még most is él egésségben, előbbeni rendetlen életét folytatólag pálinkát csak akkor nem iszik, midőn nincs. " Az esetleírás Bugát Pált arra ösztönözte, hogy maga is hozzáfűzze gondolatait. Nagy szerencséje a betegnek, hogy a víz nem került pénzbe - vélekedett Bugát -, máskülönben már jóval előbb abbahagyták volna a tetszhalott locsolását, és valóban meghalt volna. A tetszhalál körüli problémákról, a halál tulajdonképpeni beálltának nehéz meghatározásáról írt. Kifejtette nézeteit az állatvédelemről is.

lüX 1841-ben Bittner Imre, Arad vármegye főorvosa jelentetett meg hosszabb értekezést a vízgyógymódról, vagy ahogy ő nevezte, „hydrojatriá"-xó\. Szóhasználatát meg is magyarázta: elhibázottnak tartotta Oertel „hydropathia" fogalmát, mivel az azt a téves következtetést keltette, hogy a víz okozza a kórságokat („paszkhó" görögül „szenvedek") - a „hydrojatria" fogalma viszont híven tükrözte, hogy ez a gyógymód vízzel gyógyítja a betegségeket (Jatreia" görögül „gyógyítás"). Bevezetőjében kora orvosi gyakorlatának fejletlenségét és hiányosságait ismerte be. „ Természetes, hogy illy ingadozó tudományban sok hézag érezhető; theoriája kinemelégítő, gyakorlata korlátolt" - fogalmazta meg. Ebben a helyzetben az 105 Lásd a 38. lábjegyzetet! 106 Lásd a 27. lábjegyzetet. 40. 1(17 Orvosi Tár 1840. Ötödik félév 13. sz. 197. "

)s Ez azért fontos, mert eszméi másokban is megfogalmazódtak: 1845-ben megalakult az Állatkínzás Elleni Egylet, aminek vezetőségi tagja volt többek között Almási Balogh Pál akadémikus, homeopata orvos is. Nincs nyoma, hogy Bugát tagja volt-e ennek az egyletnek. Igaz, a későbbi dokumentumok hiánya arra utal, hogy az egylet - érdeklődés híján - nem lehetett hosszú életű.