Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
Tár hasábjain. „Dr. M." gondolatról gondolatra haladva, oldalszámokra hivatkozva cáfolta Baloghnak Hahnemannra tett - nagyrabecsülést, magasztalást kifejező - megállapításait. Észrevételei végén kitért Balogh tekintélyére is - bár név szerint nem említette, de utalása könnyen érthető a körülmények ismeretében: „...ha egy nagy tekintetű patrónus, ki Hahnemann-t isteneit — óhajt szerinte gyógyíttatni - ugyan ki nevezné a hasonszenvet ostobaságnak? " 3 A hasonszenvi orvosok gyógyszerkiszolgáltatási jogának ügye 1845-ben is tovább gyűrűzött az Orvosi Tár lapjain. Horner István, a gyöngyösi homeopátiás kórház igazgató főorvosa fogott tollat, hogy kifejtse az olvasóknak, miért elengedhetetlenül fontos a homeopaták számára, hogy maguk készíthessék és adhassák át betegeiknek a gyógyszereiket. 86 Horner rávilágított arra, hogy a gyógyszerészek kiváltságai mind egy szükségszerű fejlődés következményei voltak, és az orvosok lényegében lemondtak javukra a kezdetben birtokolt öndiszpenzációs jogukról, amikor már nem tudták orvosi teendőik mellett ellátni a gyógyszerkészítés feladatát. Az orvos és patikus feletti hivatali ellenörködés a gyakorlatban alig működik. Ezek után 11 pontban foglalta össze, hogy miért ésszerűbb, kedvezőbb a betegre és homeopata orvosára nézve, ha maga készíti és szolgáltatja ki a gyógyszereit. A pontok között szerepelt az is, hogy a homeopátiás orvosságokat - az adagok kicsinysége és az elkészítés egyszerűsége miatt - az orvos ingyen adhatja betegének. A homeopaták számára is előnyös volna, ha patikában készíttethetnék el orvosságaikat, de erre nincs remény addig, amíg a homeopátia polgárjogot nem nyer, és nem nyílnak önálló hasonszenvi gyógyszertárak. A 25. számban hozták le Erc/ey (Grünwald) Pál válaszcikkét. Saját nézőpontjából cáfolta Horner állításait. A homeopata orvosoknak a gyógyszerkiszolgáltatás tiltásával okozott nehézségek kapcsán megjegyezte: ,, ...azok komoly szándék és igaz akarat mellett könnyen elháríthatok; s ez az, a mit tőlök főkép most, midőn egyesületbe léptének, joggal igényleni lehet. " A cikk végén pedig Hornért személyében, hivatásában bélyegezte meg: ,, ...könnyen megmutatható tudomására jutottam, hogy ő sem jobb e tekintetben a deákné vásznánál t. i. ő is csak oily homoeopatha, mint az általam elsoroltak, a ki t.i. allopathice H is gyógyít, hánytat, laxáltai, eret vág... " 88 Ez a folyóiratcikk két szempontból különösen érdekes az orvostörténelem számára: egyfelől megerősíti azokat a szórványos adatokat, amelyek az első magyarországi hasonszenvi egylet 1843-as megalakulására utalnak. (Sokkal több adat áll rendelkezésre a későbbi. 1865-ben alakult Magyar Hasonszenvi Orvosegylet megalapításáról.) Továbbá kiderül az is, hogy - a homeopátia és a hagyományos módszer követői közötti ellentét miatt - elvárásként fogalmazódott meg a homeopatákkal szemben, hogy csak és kizárólag a saját módszereiket használják a gyógyításban. Később az orvoslás mindkét irányzatának fejlődése azt igazolta, hogy van olyan közös eszköztár, amelyet mindketten használhatnak: pl. a modern diagnosztikai eszközöket a homeopaták, a „hasonló hasonlót gyógyít" elvet pedig bizonyos részterületeken az akadémikus orvoslás képviselői is alkalmazzák. A két rendszer azonban - eltérő kiindulási elveik miatt - csak nagyon szük területen érintkezhet egymással, leginkább kiegé1,3 Orvosi Tár 1845. VII. kötet 12. sz. 184. Kr ' Orvosi Tár 1845. VII. kötet I7.SZ. 261-268. x7 Allopátiának vagy „másító gyógymód"-nak nevezték - szemben a homeopátiával, a „hasonszenvész.et"-tel - az akadémikus gyógyítást, ami többnyire „az ellentét az. ellentétet gyógyítja" (contraria contrariis curantur) alapelvre épült. u Orvosi Tár 1845. VII. kötet 25. sz. 392.
