Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
zétett egy szerkesztői nyilatkozatot: ,, Van szerencsénk ez alkalommal nyilvánítni, hogy a hasonszenv elleni és melletti értekezéseket, valamint lapjainkból soha kirekeszteni nem kívántuk, úgy ezentúl sem kívánjuk; sőt inkább azt tartjuk, hogy az illy vitatásoknak egyedül itt van helyök, nem pedig a political hírlapokban, hol az értekezések szerzői dologhoz nem értők számára írván, sokszor csak ezeknek vakilására, mystijicálására irányozzák okoskodásaikat, profanálják és becstelenítik a tudományt, s ez által orvosi rendünket is. Nem tudják mit cselekesznek!" 81 A következő számban megjelenhetett egy homeopátiát támogató cikk Ivanovics András tollából Békés vitatkozás iránti nyilatkozat címmel. Nevek említése nélkül bírálta azokat, akik Hahnemann szövegkörnyezetből kiragadott mondatait cáfolják, akik behatóbb ismeretek nélkül nyilatkoznak a hasonszenvről. Időtálló szempontokat fogalmazott meg, amelyek alapján vitatkozni lehet: „Csak a nyugodt s el nem fogúit búvárkodás, kölcsönös indulatnélküli fölvilágosítás, de jőképen és mondhatni egyedül a betegek körül tett tiszta kisérlelek vívhatnak az orvosi tudományban valamelly gyógyszernek vagy gyógyrendszernek lényeges értéke mellett vagy ellen. 1844-ben újabb kezdeményezés borzolta fel a hasonszenv ellenzőinek kedélyét: a homeopaták az öndiszpenzáció hivatalos engedélyezéséért fordultak a felettes hatóságokhoz. Az öndiszpenzáció kérelme azt jelentette, hogy az orvosok maguk szolgáltathassák ki gyógyszereiket a betegeknek, ne kelljen receptre felírni és a patikában megvetetni az orvosságokat. Ez ellentétben állt a korabeli gyakorlattal, hiszen addig csak azok az orvosok adhattak gyógyszert közvetlenül a betegeknek, akik egy mérföldnél távolabb éltek a patikától. A homeopaták esetében ez a látszólagos kivételezés a működésük alapfeltételét jelentette, hiszen gyógyszereik mind a kis adagok, mind az elkészítés sajátosságainak tekintetében különböztek az akkoriban használatos gyógyszerektől. A gyógyszerkiszolgáltatás engedélye viszont azt vonta magával, hogy a főorvosok kevésbé tudták ellenőrzés alá vonni a homeopatákat, és a gyógyszerészek is elestek némi haszontól. Dr. Grünwald Pál, A gyógyszerek hasonszenvi orvosok általi kiszolgáltatásáról szóló cikkében J részletesen ismertette a hivatalos gyakorlatot, és felhívta a figyelmet a kivételezés veszélyeire. Cikke végén némi iróniával szólította fel a hasonszenvi orvosokat, hogy oszlassák el magukról a titkolódzás sötét árnyékát, és lépjenek nyilvánosság elé azáltal is. hogy patikákban készíttetik a szereiket. A homeopátia ellenzői számára kikerülhetetlen akadályt jelentett Almási Balogh Pál homeopata, aki nagy műveltségű, elismert tudós és társadalmi személyiség volt. Egyénisége olyan támogatást, tekintélyt adott a hasonszenv ügyének, amivel szemben nehéz lehetett hathatós érveket felsorakoztatni. Almási Balogh Pál (1794-1867) Hahnemann személyes hatására vált hasonszenvi orvossá. A korszak kimagasló egyéniségei, közöttük Széchenyi István és Kossuth Lajos is háziorvosuknak és barátjuknak tartották. Alapító tagja volt szinte valamennyi jelentős reformkori mozgalomnak, szervezetnek. A hasonszenvi egyesület második nagygyűlésén 84 hangzott el, majd nem sokkal később füzet formájában is megjelent Hahnemannt méltató gyászbeszéde, amire egy „Dr. M"-mel jelzett orvos reflektált az Orvosi U. o. 545. Orvosi Tár 1843. IV. kötcl Is/.. 23. Orvosi Tár 1844. VI. kötet 24. sz. 373-380. 1844. július 25-28.