Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

produkálnak. Hahnemann tapasztalta azt is, hogy paradox módon minél kisebb a hatóanyag a gyógyszerben, annál erőteljesebb a hatása. Ezért sokszorosan hígította, és rázassál, ütögetéssel dinamizálta növényi, ásványi vagy állati eredetű gyógyszereit - ezt a dinamizálást ő „potenciálás"-nak nevezte. A kis mennyiségek használata miatt különösen sokat gúnyolták a homeopatákat az anyagelvü, hagyományokhoz ragaszkodó gyógyítás képviselői. Alapvető különbség volt az is az akadémikus orvosláshoz képest, hogy a homeopátiás gyógyszerek a szervezet öngyógyító képességét serkentették, nem a betegség ellenszereként hatottak. Enynyi különbség alapján már érthető, hogy a 19. század 30-as és 40-es éveiben a „szelíd gyógymód", a homeopátia váltotta ki a legnagyobb ellenállást a hivatalos gyógyászathoz ragaszkodó orvosokból. Ez tükröződik folyóiratuk, az Orvosi Tár cikkein is. A hasonszenv első, részletes ismertetése 1833-ban jelent meg a folyóiratban. Varga János, Ráckeve orvosa összegző cikket írt kora alternatív orvosi irányzatairól, szembesítve egymással homlokegyenest eltérő alapelveiket. A homeopátia kapta a legnagyobb teret, nyolc oldalon át ismertette a rendszert, közbe-közbe fűzve néhány kritikus félmondatot. Hahnemannak arra a kiindulási elvére, hogy amilyen tüneteket okoz egy gyógyszer az egészséges emberen, olyan tüneteket okozó betegséget tud majd gyógyítani („hasonló hasonlót gyógyít"-elv), Varga doktor így reflektált : „Ezen fő elv matatja mennyire különbözik a hasonszenves orvoslásmód a régi rendszertől, nem csak a gyógyszerek erei, de a beteges jelek öszveszedése s méltóságára nézve is. "

6 A hasonszenves orvosok sikereit csak tüneti orvoslásnak tartotta, mindamellett ismertetője során mindvégig igyekezett tárgyilagosan kifejteni a homeopátia lényegét. Jankovich Antal 1839-es cikke a hagyományos gyógyászat lassú fejlődésének okait boncolgatta, eközben óhatatlanul párhuzamokat vont a „rivális" homeopátiával. Az orvosok bizonytalanok a gyógyszerek hatásában - állapította meg Jankovich. - Ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy elmulasztják a gyógyszerek hatásának vizsgálatát egészséges embereken, „erre Hahnemann előtt az orvosok mégis keveset ügyeltek"

63

. Cikke végén reménykedve írta, hogy a jövő orvostudományának híven kell követnie a természeti törvényeket, mivel a betegségek nem hagyják magukat egy elv alá kényszeríteni. így egyszer a „contraria contrariis" (ellenkezővel az ellenkezőt), másszor a „simi/ia similibus" törvényének kell elsőbbséget adni. Az 1839-es esztendő folyamán egy könyvismertetés kapcsán is előkerült még a homeopátia témája az Orvosi 7ar-ban. Egy Berlinben megjelent, 1839-es orvosi almanach egyik cikke sok valótlan adatot tartalmazott a magyar viszonyokról - legalább is így látták az Orvosi Tár szerkesztői, és fontosnak tartották a helyesbítést, kiegészítést. Az egyik ilyen helyesbítés pozitív volt a magyarországi hasonszenvészet szempontjából: „A homeopátiának vidéken sok tisztelője van, az egyetemen ellenben (az állatorvostan professzorán, dr. Hoffneren kívül) nincs képviselője" - így jelent meg a német kiadványban. A szerkesztő ezt így helyesbítette: „A hasonszenves orvosok számát Magyarországban könnyű megolvasni, s ezek nagyobb része is szelídített homoeopatha inkább, mint hahnemaníta; magánál az universitásnál is vannak II offner Professoron kívül mások is, kik, mi jó van a Homoeopalhiában, azt méltánylani tudják. " 4 62 Lásd a 36. lábjegyzetet. 183. r

'

3 Lásd a 37. lábjegyzetet, 19. 54 Orvosi Tár 1839. Második félév 7. sz. 110-111.