Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

Az akadémikus orvoslást illetően Jankovichéhoz hasonló kétségeit osztotta meg olvasóival Rechnitz János pesti doktor is. Aggodalommal tapasztalta a sok új orvosi rendszer születését, ami átláthatatlanná tette a gyógyítás útját, mert „mindenütt csak zavart dolgokra és ellentmondásokra találunk". Hogyan érvényesülhet tehát a tapasztalat, amire minden új irányzat hivatkozik saját létjogosultságának indoklásaként, „midőn egyik ugyanazon esetben és körülmények között hideget ajánl, a másik melegről álmodozik; a hasonszenves elvhez ragaszkodó elrémül a régiebb iskola nagyobb adagaitól (...) - vagy pedig mind a ketten gúnyolják a francz orvoslásmódot , kik mindenütt gyomor- vagy béllobot gyanítván csak nadályok által való vérereszlésekhez folyamodnak - s még is mindnyájan gyógyítnak, sőt jól sikerűit orvoslással dicsekszenek. "

M) Végső következtetése hasonlított Jankovichéhoz: a természet hívei nem ragaszkodhatnak vakon egyetlen rendszerhez, hanem mindent a beteg hasznára kell fordítaniuk. Cikke végén összegezte a homeopátia tanulságait az akadémikus orvosok számára: többre kell becsülniük a természet gyógyerejét; fontos a beteg életrendjének megváltoztatása; egyszerű és kis mennyiségű gyógyszereket kell használni, nehogy a beteg szervezete a nagy dózisoktól eltompuljon. Az 1840-es esztendőben az Orvosi Tár vissza-visszatérő témája volt a homeopátiával vívott polémia, ami azt mutatja, hogy ekkorra ez a „hasonszenv"-nek nevezett gyógymód nagy teret nyert a betegek gyógyításában. 1837-ben visszavonták a homeopátia hivatalos tiltását, ami 1819 óta volt érvényben, ezzel tehát elhárult az akadály az érdekérvényesítés útjából. 1838-ban már a harmadik homeopátiás gyógyító intézet nyílt meg az országban: a gyöngyösi kórház. Sok orvos tért át e német eredetű gyógyrendszer alkalmazására. A későbbi évtizedek egyik legismertebb homeopata orvosa, Balogh Tihamér így emlékezett vissza ezekre az időkre önéletírásában: „A homeopátia akkor vonult be diadalmasan hozzánk s a közönség, mint mindig, két kézzel kapott az „új" gyógyítómód után.(...) A legelőbbkelő mágnás- és dzsentricsaládok törhetetlen hívei voltak a homeopátiának s nem volt valamirevaló ház, ahol nem tartottak kis kézi patikát s hozzá könyvet. Aranykorát élte akkor Magyarországon Hahnemann tana. A nagy fiaskó orvosságoknak majd minden intelligens ember hátat fordított s áhítattal vette be a „ Kügerlikel" 61 Az átpártolások oka többféle lehetett: csalódás az egyetemen tanultak hatásosságában, új lehetőségek keresése, divat vagy a könnyebb érvényesülés reménye. Ezekben az évtizedekben nagyon népszerűvé vált a homeopátia Magyarországon, és a képzett orvosok mellett laikus gyógyítók (elsősorban vidéki papok és tanítók) is alkalmazták Hahnemann módszereit. A hivatásos orvosok nagyobbik része azonban ellenérzéssel nézte a homeopátia terjedését, és igyekeztek megnehezíteni a homeopaták működését. Ennek a harcnak egyik állomásaként megpróbálták lehetetlenné tenni, hogy a homeopaták maguk szolgáltassák ki gyógyszereiket a pácienseiknek, ne kelljen azokat patikában megvenni. (Mivel a homeopátiás gyógyszerek egészen más módszerrel készültek, mint a hagyományosak, a gyógyszerkiszolgáltatási jog a homeopaták működésének feltétele volt.) Ez a kiélesedő ellentét lehetett az oka, hogy az Orvosi 7V/r-ban a leggyakrabban megjelenő és legtöbb negatív kritikával illetett alternatív gyógymód a homeopátia. (

^ A ..francia gyógymód" elnevezés a broussaisizmusra utalt. 66 Orvosi Tár 1839. Harmadik félév 6. sz. 88. hl Balogh Tihamér kéziratos visszaemlékezése. Keletkezési ideje: 1904 körül. Balogh Emese tulajdona