Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

hatástalan maradhat, máskor meg már néhány darab is drasztikus, halálos hatást képes előidézni. Paczek József a következő rövid értékelést írta Morrison gyógymódjáról: „Hogy Morrison hashajtó erős labdacsai a legkárosb egyoldalúságnak legelevenebb mutatványai, azt tudom, ügyfeleim közül senki sem tagadandja. " Majd folytatta Le Roy módszerének rövid ismertetésével: „Hogy Le Roy ábránd eszméje (ha eszmének lehet mondani s nem inkább álomnak), mi szerint minden nyavaja (...) egyedül hánytató, hashajtó, vagy mindkettő által legyen gyógyítható, nem érdemes a gyógyrendszeréknek sorába helyeztetni... '

oi Tehát mindkét alternatív irányzat a hashajtáson és hánytatáson alapult. Magyarországi elterjedésük nem lehetett számottevő. 7. Broussaisizmus Joseph Vidor Broussais (1772-1838) orvosi irányzatának alapelveit 1816-ban tárta a nyilvánosság elé. Módszere az 1820-as és 1830-as években élte virágkorát, elsősorban Franciaországban. Broussais elfogadta a brownianizmusnak azt az alapelvét, hogy az élet alapja az ingerelhetőség, és a betegségek oka is valamilyen inger (irritatio). Erre az alapra építette fel rendszerét, végkövetkeztetései azonban eltértek attól. Broussais ugyanis azt vallotta, hogy a betegség nem az egész szervezet hibája, hanem mindig valamelyik szervtől indul, és csak később, a szervek közötti „szimpátia" útján terjed el a szervezetben. A tünetek megfigyeléséből visszakövetkeztethetünk arra, hogy hol keletkezett a betegség. Terápiájának lényegét a betegség szervek közötti tovaterjedésének megakadályozása adta, másrészt igyekezett kiküszöbölni a kívülről jövő káros ingereket. Az előbbi eszköze általában a piócával (nadállyal) véghezvitt vérleeresztés volt, az utóbbit gyulladásgátló szerekkel, pihentetéssel, koplaltatással próbálta elérni. A broussaisizmusnak még a brownianizmusnál is kevesebb nyomát találjuk az Orvosi Tárban. Az első híradás az 183l-es III. kötet 9. füzetében tünt föl. A Vegyes tudósítások-ban közölték a szerkesztők a Medizinisches Jahrbuch egyik érdekes hírét az Európát, sőt ÉszakAfrikát és Észak-Amerikát is behálózó nadály-, azaz pióca-kereskedelemről, ami a Broussaisféle gyógymódnak alapfeltétele volt. „Német és magyar országból még mindég igen sok nadály vitetik kifranczia országba. Az e czélra készüli kocsik különösen vannak alkotva, s 5-600 ezer nadály fér be/éjök. (...) Sokszor öt-hat illy szekér indul egy hétben franczia országba. A magyar pióca-export - úgy tűnik - tartósan magas szintű maradt. 1840-ben ugyanis Való Ferenc félegyházi sebész a piócák többszöri felhasználásának módjait ismertette. Ma már mosolygunk vagy éppen fintorgunk attól a kínos igyekezettől, ahogyan a szerző megpróbálta a vérrel telt piócát „rábírnT a vér kieresztésére anélkül, hogy megdöglött volna. Erre azért volt szükség, mert a nadály-export miatt a piócák „szerfelett fölcsavart ára" még a tehetősebbeket is visszarettentette. (1840. Negyedik félév 15. sz. 234-235.) A következő híradás az 183 l-es III. kötet 9. füzetben már egyértelműen Broussais-ről szólt: tudósított egy olyan nyilvános vitáról, ahol párizsi orvosok Broussais gyógyítási eredményeit cáfolták biztos számolásokból kisül, hogy: Broussaisnak azon állítása 53 Ld. a 27. lábjegyzetet, 39. 54 Orvosi Tár 1831. III. kötet 9. füzet. 288.