Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

hipnotizált állapotban legyen. Az energia átadása többnyire kézrátétellel, érintéssel történt. A mesmerizmus nagy hatást gyakorolt a kortárs és a későbbi, romantikus elvekre épülő orvostanra. A mesmerizmus elterjedése Magyarországon a 19. század első két évtizedére tehető. Virágkora datálásának közvetett bizonyítéka Kováts Mihály Antiorganon azaz Orgonarosta c. müvének bevezetője, ahol a szerző ezt írja 1826-ban: „A Mesmerséget és a Mesmer életéi Magyar Nyelven én írtam le, és a mágnesességet meg is czáfoltam ezen munkámban: Állati Mágnesesség Mérő-Serpenyűje. (...) A Mérő-Serpenyű a Mesmerséget Magyarországon el is hallgattatta. "

n 1820 után inkább már „magnetizmus"-nak nevezték, alkalmazási köre és rendszere bővült, a század második felében pedig inkább spiritiszta irányzatokban élt tovább. Csak a század vége felé kezdték vívmányait az akadémikus gyógyászatban (hipnózis) alkalmazni. Tehát a mesmerizmusból alakult ki ill. fejlődött tovább több irányba a magnetizmus, valamint a hipnózison alapuló hüpnoterápia. Az Orvosi Tár először 1839-ben adott hírt a „delej" (mágnes) hatásosságáról egy koraszüléssel fenyegető esetben. A szerencsés eset leírását a Hufeland

's Journal egyik 1838-as számából vette át Bugát, külön kiemelve azt is, hogy a hölgy orvosa Paracelsus és Helmont tanácsa nyomán folyamodott a mágnesvas segítségéhez. Bugát Pál saját véleményét is hozzáfűzte a cikk ismertetéséhez: úgy gondolta, hogy hatásos lehet „sáppadság" (vérszegénység) esetén is a test fölött húzogatott mágnes, kiegészítve a kezelést belsőleg alkalmazott vaskészítménnyel.

23 Bugát Pál újdonságokra nyitott szellemiségét tükrözi, hogy 1836-37-ben lefordította és megjelentette Tscharner Tapasztalati természettudomány c. művét, amely a „delejerő"-t (vis magnetica) is részletesen tárgyalja. Érdeklődése éveken át megmaradt a mágnes gyógyászati alkalmazhatósága iránt. A magnetizmus másik típusával, az eleven testek mágnesességéve! (animalis magnetismus) foglalkozott a következő számban az a rövid híradás - szintén Bugát tollából -, aminek alapjául egy magyar folyóirat, a Társalkodó egyik cikke szolgált. A Társalkodó hírül adta, hogy egy eperjesi fiú a „bardelejség" jelenségeit mutatta magán. Bugát felkérte a környéken lakó orvosokat, hogy tudósítsák az esetről az Orvosi Tár-at. (Később nem jelent meg több cikk ezzel az esettel kapcsolatban, az orvosok valószínűleg nem referáltak.)

24 Nem sokkal később Jankovich Antal doktor, a Budapesti Királyi Orvosegylet elnöke írta le egyik esetét, amikor ö maga vált magnetizőrré. Egy súlyos betegségben szenvedő fiatal lány, amikor már halálhoz közeli állapotban volt, időről időre görcsrohamokat kapott. Jankovich valamennyi addig rendelt orvossága csődöt mondott, ennek ellenére az orvos este a haldokló mellett maradt. így írta le az ekkor előidézett különleges jelenséget: „Egy görcsös roham alkalmával, mindkét kezem összeszorított ujaival, homlokától kezdve lefele simítgattam, mire a beteg összeborzadott, mintha megijedett volna, de görcsei megszűntek s fölébredett. Kérdésemre, mit érzett ezen kezelésem alatt? Azt felelte: hogy úgy rémlett előtte, mintha parázs szénnel érintettem volna meg, s ez nekie mégis jól esett. Ezen kezelést a 22 Pest, I-ggenberger, 1830. VI. 23 Orvosi Tár 1839. Második félév, 2. sz. 29-31. 24 Orvosi Tár 1839. Második félév 3. sz. 48.