Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

való alkalmazásáról, ami többször is jó hatású antiepileptikumnak bizonyult. Ismertetését így kezdte: „Hazánkban a nép kezei közt, mint házi szerek, számtalan orvosságok forognak; mellyeket a maga vidékén minden orvosnak nem megvetni, hanem szemmel tartani, sőt illendőleg méltánylani kellene, mert (...) az orvosi tudomány a népi gyógytudományból vő eredetét, onnét időről időre gazdagodhatik "

9 Arra biztatta az orvosokat, hogy lakóhelyükről, működési területükről készítsenek topográfiákat, orvosi helyleírásokat, és ezekben említsék meg a népi gyógyítók által használt gyógymódokat is. „Alig lévén va lame Ily vidék, hol népszerű orvosságok divatban nem volnának; az orvos ezekre figyelmez, illendőleg méltányolja, azok czélszerűségét vagy czélszerűtlenségél kifejti. "'" Hasonlóan vélekedett az Orvosi Tár hasábjain Katona Géza sajószentpéteri sebészorvos is. Saját betegségében tapasztalta, hogy az orvosképzés során megtanult gyógyszertani ismeretek néha csődöt mondanak: a hánytatógyökérről (radex ipecacuanhae) mint hánytató és hasmenést megállító szerről tanultak, az ő esetében azonban a gyökér éppen ellenkező hatást váltott ki. Ennek kapcsán feltette a kérdést: „Mellyik gyakorló társam az, ki elmondhatná, hogy soha máskép nem ütött ki gyógylerve, mint a betegséghöz mért okoskodásiból következtetnie lehetett? S ennek fő okát részemről azon sokféleségben keresem, mellynél fogva minden gyógyszer (...) minden egyedben máskép dolgozik. "" Értekezését egy orvosi esetleírással folytatta, amelyben egy hererákosként diagnosztizált férfi megkérte öt, hogy engedélyezze egy vénasszony által ajánlott, „szivatra" nevű fű felrakását a fekélyes daganatra. Katona támogatta a kísérletet, mivel nem tudott jobb orvosi megoldást ajánlani. Négy nap múlva a daganat felére csökkent, két hét alatt teljesen eltűnt, és a fekély is meggyógyult. A növényt Katona egy gyűszűvirág-fajtával, a digitalis ambiguával azonosította. Felfigyelt arra, hogy a gyógynövények hatásossága frissességüktől és szakszerű tárolásuktól is függ. „A gyógyító asszonyok által szedett, többnyire fris és jól eltartott füvek a magok eredetiségükben fejtik ki ollykor ollykor hős er ej őket, mit a gyógyszertáriak néha nem tesznek. (...) Nem ártana több kísérleteket is tenni az ép levelek felrakásával tapaszok helyett a rákos esetekben. " Cikke végén érdekes elméleti kitérőt tett Katona doktor a szignatúra-tan

|J és a gyógynövények népi elnevezése területén: a „szivatra" elnevezés is onnan eredhet, hogy a kuruzsló asszonyok daganatokat és fekélyeket szoktak vele kiszívatni. „Általában a köznépi neveket nem kell megvetni, mert a köznép a füveket az azoknak tulajdonított erő után szokta elkeresztelni. (...) Ha nem akarunk is a kuruzsoló vén asszonyoktól tanulni, mindazáltal mi, kik a természet tanult szolgái vagyunk, fordíthatunk néha egy kis figyelmet a természet gyermekei gyógymódjaira. "

N A főszerkesztő pozitív hozzáállása a népi orvosláshoz - Katona Géza előbb idézett tanulmányától eltekintve - a későbbi cikkekben már nem érvényesült. Az orvosi esetleírások inkább elrettentő példaként említették a népi gyógyítók működését, akik sarlatánságukkal gátolták a valódi orvosok gyógyító tevékenységét. " Orvosi Tár 1838. Első félév 17. sz. 273. 10 Orvosi Tár 1838. Első félév 23. sz. 369. 11 Orvosi Tár 1840. Negyedik félév 14. sz. 218. 12 Uo. 222. 13 Ókori eredetű, de a középkorban elterjedt világnézet. A növényekre alkalmazva: a növény jellege, formája megmutatja, hogy milyen (hasonló formájú) szervet vagy hasonló jellemű személyt gyógyít. 14 Uo. 223.