Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
Jacobei János bajai sebész a veszettség témaköréből idézett orvosi eseteket. (A veszettséget ebben az időben - egyik jellemző tünete alapján - víziszonynak, hydrophóbiának nevezték.) Cikkét elsősorban a kuruzslók elleni vádiratnak szánta, amint ez a bevezetésből azonnal egyértelművé válik: „Mikép vonnak fátyolt ezen nagyon elszaporodott tudatlan világcsalók nem csak a pórnép, de fájdalom, m Íveltebb emberek szemeire is, a következendökbűl nyilván kitetszik.(...) Olly hamisak ezen kontár gyógyászok, hogy mindenkinek, ki csak ruhájánál fogva jött a veszett állattal érintésbe, annak nyomába hágott, vagy talán csak a veszett állat látásától megijedt, már azonnal nyakára tolják veszélyt hárító biztos szereiket... "'' Érdekes, hogy bár elítélte a népi gyógyítókat, az egyik esetleírásban mégis megemlítette, hogy ő maga a „Dorkó Panna féle titkos dühellenes porbul" adott betegének. Igaz, hangsúlyozta, hogy ezt az orvosságot a nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács tette közhírré 1817-ben. Dorkó Panna orvossága tipikus népi gyógyszer: májusi bogár porát, kőrisbogár porát, földi tömjén porát elegyítették porrá őrölt fekete kenyér héjával. A kenyérmorzsát később gyökönke gyökér porával helyettesítették. Jacobei János legfőbb kritikai érve az volt, hogy a népi gyógyítók szerei a gyógyulás hamis ígéretét keltették, mivel elvonták a betegek figyelmét a seb kitisztításának fontosságáról. Azt azonban nem említette, hogy a seb kitisztítása sem akadályozza meg a fertőzés tovaterjedését. Más szerzőknek a víziszonynyal foglalkozó cikkeiből pedig egyértelműen kiderült az olvasók számára, hogy a veszettség gyógyítása abban az esetben is ugyanolyan magas halálozási arányt eredményezett, ha képzett doktorok próbálták gyógyítani. 1841-ben Bugát egy különleges témájú levelet tett közzé. Bernáth Antal, a szepességi Béla város sebész orvosa a Jithojatria" gyógymódjáról tudósított. Mellékelt a leveléhez egy „kőporondot" (apró, kerek, lapos kavicsot), amit a helybéliek maroknyi mennyiségben fogyasztottak székszorulás, haspuffadás ellen, és ez hatásos hashajtónak, megkönnyebbülést előidéző eszköznek bizonyult. A „kőporondok"-at a parasztok egy patakból gyűjtötték. ,,A parasztok előbb a kőporondot földes részeitől megmosván kitisztítják, a nagyobb szemeket elvetik, a többit rostán megszcirítván, mint különös gyógyszert csaknem minden háznál készen tartják " n Három évvel később a Canstatt Jahresbericht c. folyóirat egyik cikke alapján a görögdinnye gyógyhatására 1 tájékoztatta olvasóit az Orvosi Tár. Egy Goldstaub nevű kijevi orvos sikerrel alkalmazta a görögdinnye levét vizelethajtóként. Cikke végén így sóhajtott fel képletesen az ismertetés „T." betűvel jelzett írója: „Honunkban is bőven terem a görög dinnye, hasvizkór sem ritkaság, miként a viz kór több fajai is, s így a kísérletekre tág mezőnk van. Vajha nálunk is különszernek tapasztalhatnák e kellemes gyógyszert a csökönyös vízkárokban. " 1848-ban, a folyóirat 10. számában terjedelmes értekezés látott napvilágot Bugát Pál tollából arról, hogy „Hogyan fogom fel a lelket physical szempontbul?" Ebben megemlítette a „boszorkanyomás'" - néphitből, népi orvoslásból vett - fogalmát. Ez a jelenség az ébredé15 Orvosi Tár 1839. Második félév 15 sz. 235-240. ' Másnéven „lithoterápia", kögyógyászat: ásványoknak, drágaköveknek, féldrágaköveknek mágikus gyógyhatást tulajdonító terápia. A leírt esetnek az a különlegessége, hogy közönséges hordalékkövek mechanikus hatásától következett be a gyógyulás. 17 Orvosi Tár 1841. Hatodik félév 23. szám 359. Ix Orvosi Tár 1844. V. kötet 12. sz. 190.
