Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Pavlov, I.P.: Trudii po fiziologii piscsevarenyija. (Tom 1.) Antologija isztorii russzkoj hirurgii. (Tom. 2.) (Izd. Naucsnüj Centr Hirurgii Rosszijsz.koj Akademii Medicinszkih Nauk.) Moszkva, Izdatyelsztvo Veszty, 2002. Tom. 1-2. 542 p., 206 p. Az Orvostudományok Oroszországi Akadémiájának Sebészeti Tudományos Központja gondozásában 2002-ben indult sorozat fontos forrásgyűjtemény az orvostörténelemmel foglakozó szakemberek számára. ,^4z orosz sebészet történetének antológiája' címen indított sorozatot neves akadémikusokból álló szerkesztőbizottság rendezte sajtó alá. A szerkesztőket többek közölt az motiválta, hogy több neves - köztük Nobel-díjas orosz kutatóorvos munkássága ne merüljön feledésbe csupán azért, mert írásaikat régen jelentették meg, és napjainkban már hozzáférhetetlenek. A reprint sorozatban olyan írásokat kívánnak újra kiadni, amelyek jelentős mérföldkövek voltak az orosz sebészet történetében és a gyógyítás fejlődését szolgálták. A megjelentetésre szánt munkák között megtaláljuk a 19. század végének és a 20. század elejének neves kutató- és sebészorvosai tollából származó, a sebészet tudományát megalapozó tanulmányokat éppúgy, mint a későbbi orvosnemzedékek újításokról beszámoló, napjainkban már klasszikusnak számító dolgozatait. Ennek ellenére ne úgy képzeljük el a sorozatot, mint egy - csupán a szakembereket érdeklő - archív anyag kiadását. „Az orosz sebészet történetének antológiája" arra törekszik, hogy a klasszikussá vált írások közül azokat adja újra közre, amelyek napjainkban is érdemesek az újraolvasásra. Ezek közé sorolható I. P. Pavlovnak, a neves fíziológusnak a Nobel-díj átadásakor elhangzott beszéde, amelyet a szovjet, illetve az orosz szakirodalomban közel ötven éve nem publikáltak. I. P. Pavlov és a köréje szerveződött iskola munkássága azért is fontos, mert az általuk végzett kutatások rakták le a gasztroenterológia patofiziológiai alapjait. Fontosnak tartották a sorozat szerkesztői, hogy az orosz orvostársadalom a nemzeti tudományos prioritásokról is tudomást szerezzen. Ilyen meggondolásból jelentetik meg A. 1. Scserbakovnak a gyomor- és nyombél fekélyek patogenezisével foglalkozó munkáját, és V. F. Dagajev írásait. A szerkesztők megjegyzik: annak ellenére, hogy a külföldi szakirodalomban gyakran hivatkoznak V. F. Dagajev írásaira, napjaink orosz gasztroenterológi.ai szakirodalma meg sem említi e tudós nevét. A sorozat megjelentetésében az elmondottakon kívül még az a nemes szándék is vezette a szerkesztőbizottságot, hogy visszaállítsa az orosz tudomány presztízsét. Minden kötetet úgy állítottak össze, hogy a klasszikus mű mellett olvasható egy tanulmány, amely egy ma kutató szakembernek a művel kapcsolatos magyarázatait tartalmazza. Ezek a kommentárok egyrészt feltárják a dolgozat megírásának történetét és körülményeit, vagyis segítenek az olvasónak eligazodni abban a korban, amelyben a mű született. Másrészt felhívják a figyelmet az idézett műben feltárt azon megállapításokra, amelyek a mai kutatások szempontjából hasznosak és fontosak lehetnek. Az első kötetet I. P. Pavlovnak szentelték, aki az emésztés élettanával kapcsolatos munkásságának elismeréséül 1904-ben kapott Nobel-díjat. A kötetben a Pavlov munkásságát ismertető és méltató tanulmányon kívül, a díj átvételekor elhangzott beszédei, valamint a kutató Fíziológusnak a témával kapcsolatos írásait és müveinek bibliográfiáját is közlik. A második kötetben V. A. Baszov fiziológus-sebész 1843-ban közreadott tanulmányát olvashatjuk, amelyei azóta most adtak ki először újra. A másik egy sokkal nagyobb terjedelmű írás Pavlov tanítványának, V. F. Dagajevnek a disszertációja, amelyet teijes terjedelemben, mellékletekkel együtt jelentettek meg. Érdekesség, hogy a szerkesztők a védéssel kapcsolatos dokumentációt is közölték. Az első kötethez hasonlóan innen sem hiányoznak a két orvos életútját és munkásságukat ismertető tanulmányok. A sorozat mindkét kötete nemcsak a szakmájuk múltja iránt érdeklődő sebészeknek, hanem a tudománytörténészeknek és az orvos-történelemmel foglalkozó szakembereknek is forrásértékű. Kótyuk Erzsébet Schmitz, Rudolf (Hrsg.): Geschichte der Pharmazie. II. Von der frühen Neuzeit bis zur Gegenwart - von Christoph Friedrich und Wolf-Dieter Müller-Jahncke. Eschborn, Govi-Verlag, 2005. 1237 p., ill. A monumentális gyógyszerészettörténeti mű - első kötetének ismertetését lapunk 170-173. (2000) számában közöltük - a kiváló Rudolf Schmilz. 1992-ben bekövetkezett halála után méltó folytatókra talált Christoph Friedrich, greifswaldi, illetve a hazánkban is jól ismert Müller-Jahncke. marburgi és hcidelbergi gyógyszerészettörté-
