Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Deáky Zita és Krász Lilla munkája ékes bizonyítéka annak, hogy a kultúra történetének legérdekesebb, leggazdagabb témái több tudományág területén átívelnek, a tudományok határterületein foglalnak helyet. E kötet a történettudomány és a néprajz egyensúlyára épül. A képzőművészet és ipannüvészet - a gazdag képi anyag révén - valóságos „segédtudománnyá" válik a könyvben, az orvostörténészek pedig kézikönyvként használhatják a kötetet. E szép és tudásban gazdag könyv elolvasását minden édesanyának és édesapának ajánlom, valamint bárkinek, akit érdekel az emberi kultúra története. A szerzők szavaival: „Ez a könyv az életről szól, még akkor is, ha minden fejezetben ott a halál is. A bemutatott források tudatosítják azt is, hogy minden ember a fogantatás pillanatától az élet és a halál mezsgyéjén áll." (12.p.) Kölnéi Lívia Dressendörfer, W. (Hrsg.): Apotheker Kalender 2006. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 2006. 12 t., ill. A 12 lapos nagyméretű falinaptár valamennyi képe a Merck Archívum tárgyait mutatja be. A válogatás felvillantja a gyógykészítmények kézi és ipari előállítását, reklámozását, a kémia és a vegyészet fejlődésének hatását a gyógyszerkészítésre, a Merck gyár történetét, s a napjainkban is jelenlévő eredményeit. A 18. századot idézik a dekoratív forma- és színvilágú üveg patikaedények. Ezekben olyan korábban használt gyógyszerkészítményeket tároltak, melyeknek receptjéhez a későbbi korok híres orvosai visszanyúltak. Hercegi fejfedőből kiinduló, hermelinnel bélelt rózsaszínű drapériakabát veszi körül a feliratos kartust. Az Elixir uterinum Oswald Crolltól (15601609) ered, s a 19. századig a gyógyszerkönyvekben a nőgyógyászatban ajánlott szer volt. Az Elixir vitriolt mint gyomorerősítő, nagy népszerűségnek örvendett, ismerjük a készítési módot, sőt az összetevőket is. Egy másik üveg szignaturáján alkimista jelek láthatók, „aranyként" tartalmazott a benne őrzött készítmény. Goethe háziorvosának feljegyzéseiből tudjuk, hogy betege utolsó napjaiban egy aranykén- és cukor elegyet kapott, s dicsérte annak hatását. A homeopátiában ma is használnak egy ehhez hasonló keveréket torokváladék-oldó gyógyszerként. Négy, egyszerűségében is szép, 18. századi fapatikaedényt ismerhetünk meg. Két tároló festett ábrázolása eligazító számunkra: a „Hattyú gyógyszertárban" használták, egy oroszlán-fejes pedig arróí árulkodik, hogy átmázolták, s előzőleg egy „Oroszlánhoz" címzett patika tulajdonában volt. Érdekességként megemlítjük, hogy az egyiken egy 59-es szám látható, a jelölés a kezdő tanulókat, gyakornokokat segítette abban, hogy az állványra jó helyre tegyék vissza az edényt. Az 1863-ból az alkaloidák számára készült mintadoboz felidézi, hogy a kémiai tudományok eredményeire a gyógyszerészek is felfigyeltek, hiszen egyre nagyobb gondot jelentett az orvosi rendelvények előállítása, az elégséges mennyiségű, nagyhatású növényi anyag beszerzése. H. Emanuel Merck „Angyal Patikájában" is találkozott ezzel a problémával, s 1827-ben megjelentette dolgozatát „Pharmazeutisch-chemisches NovitatenCabinet" címmel, s ezt az évet tekinthetjük a vegyigyár alapítási évének is. Egyre több természetes anyag szerepel gyártási tervében. A darmstadti üzem a világ legrégebbi gyógyszervegyészeti gyára lett. II. Emanuel Merck (1794-1855) és felesége Magdalene Merck portréját mutatja a májusi kép. A kísérő szöveg megismertet a család történetével, a hivatás átörökítésével, a schweinfurti Johann Mercktöl (1573-1642) indulva, akinek két fia is gyógyszerész lett. Jacob Merck (1621-1678) 1668-ban székhelyet változtatva Darmstadtban alapította 2. patikáját, a későbbi „Angyal Patikát". Majd több generáció említésén keresztül jutunk el a tudományos hajlamú, európai nagyvárosok intézeteiben, egyetemein képzett H. Emanuelhez, aki 22 évesen lett örökösként patikatulajdonos. Korának ismert festője Otto Bollhagen (1861-1924) hivatásszerűen örökítette meg az ipari tevékenységet ecsettel, majd fényképezéssel. Az ö ábrázolásában ismerhetjük meg a Merck cégbirodalom egyik új üzemegységét az 1920 körüli években. Egy üvegtetős világos teremben számtalan tartály, kerámia- és fémkád, keverőgép, energiaforrás és egyéb gyártási eszköz látható, s a gépesített folyamatot mindössze néhány ember irányítja és ellenőrzi. Szintén hiteles ipartörténeti dokumentumot jelent egy terméket előállító zártságot mutató teremről készített feketefehér kép: mint nagyméretű fehér süvegcukorkák, szárítóasztalon, fatáblákon sorakoznak a feldolgozás bizonyos fázisában a morfin-készítmények. A modern gyógyszeripart idéző lapok után meglepő a régmúlt, még az 1920-as években is használt eszközeinek, a kézzel betölthető és üríthető kétrészes fém-öntőformának és a rétegelt falemezből készült tablettaszámlálónak a bemutatása. AGUA OX1GENADA MERCK reklámgrafikája harsogó, kontrasztszíneivel, képi ábrázolásával a korábban jobbára csak szöveges hirdetések után meglepő figyelemfelkeltés egy termék szükségességére. Fürkészve találjuk csak meg, hogy egy szájhigiéniához tartozó készítményt ajánl. A Jugendstil modern, kifejező hirdetése.
