Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Az európai patikák nem csak gyógyszereket árultak, hanem kozmetikai szereket is. XIV. Lajos uralkodásától az. előállítás súlypontja Itáliából Franciaországba helyeződött át. 19. századi francia kozmetikai készítmények, illatos vizek szép címkéjű kereskedelmi csomagolásával ismerkedhetünk meg, mint például az ,.Eau de Tschernischeff" litográfiái etikettjén az orosz herceg vezérörnagyi uniformisban, bajusszal és loknis hajjal látható. Ugyanezen a képen egy fehér alapszínű, medvével díszített porcelántégely medvezsírt tartalmaz a kopaszság ellen Úgy vélték, hogy az örök problémára megoldást jelenthet egy olyan állat zsírja, melynek csodás bundája van. Ez a remény akkor is, ma is hiú ábránd maradt. A 19. század egyik legjelentősebb német kémikusát, a Goethevei és Humboldttal is tudományos kapcsolatban lévő Friedlieb Ferdinand Rungét idézik az. áprilisi képek. A gyógyszerészeti, orvosi és filozófiai tanulmányokat is folytató tudós a modern színvcgyészet területén kísérletezve eredményeivel előfutára volt a papírkromatográfiának. Felismerte, hogy a vegyületek összetétele vagy szerkezete módosítani tudja a színek árnyalatát. Egy 100 éves tárolódobozban bedugaszolt fiolákban kémiai anyagok, szubsztanciák vannak. Az osztrák botanikus, a prágai egyetem professzora Friedrich Reinitzer (1857-1927) a kolesterolbenzoat vizsgálatakor sajátos reakciói fedezett fel a különböző hőmérsékleteken, amikoris az. anyag halmazállapota változásokon ment át. Ezen a nyomon a német fizikus Otto Lehmann (1855-1922) továbbkutatotl, felvette a kapcsolatot Merckkel, aki támogatta a kutatásokat, így az 1920-as években már elfogadott lett az új felismerés és a „folyékony kristály" fogalma. Az amerikai kutatók felújították a témát 1966-ban, s a „liquid crystals" általánosan ismert lett. Két évvel később Amerikában egy LC-Displays prototípust állítottak elő, az. 1970-es években sok karóra egy LCD-vel, folyékony kristállyal mutatta az időt. Folyamatos kutatással messzire vezetett az út, amíg eljutottunk a lapos képernyőhöz. Kifejező az e témához ajánlott irodalom: A jövő története, 100 éves folyékony kristály a Mercktől. Az. igen széles tematikából válogató képek után az utolsó hónap, a tavalyi naptárhoz hasonlóan Szent Rókussal zárja az évet. A 18. századi kis szobor zarándok-öltözetben, vándorbottal mutatja a szentet, egy angyalka kíséretében, aki a pestis-sebet bekeni, s enyhíti Rókus fájdalmát. A nehéz betegségét túlélő Szent Rókus legendája vigaszt nyújthat a reményt veszteti, gyógyulni vágyó embereknek. A szép kivitelű naptár sok adatával, változatos témaköreivel és szakirodalmával egyrészt gyógyszerészettörténeti forrás, másrészt felkelti az érdeklődést a minden bizonnyal igen gazdag Merck Archívum iránt. Mohos Márta Forrai Judit: Fejezetek a fogorvoslás és eszközeinek történetéből. A fogászat rövid kultúrtörténete. Bp., Dental Press Hungary, 2005. 294 p., ill A Semmelweis Egyetem fogorvosi Kara fennállásának 50 évét köszöntötte reprezentatív kiállítású könyvével Forrai Judit. A Fejezetek a fogorvoslás és eszközeinek történetéből cím az óriási anyag egy kiadványként való feltárásának megoldhatatlanságára utal, ugyanakkor az alcím - A fogászat rövid kultúrtörténete - bár megerősíti ezt a szándékot, másrészről jelentősen tágítja a feldolgozás horizontját. Sejteti, hogy nem kizárólag az orvoslás egyik ágának szakmatörténetéről, a fogászati betegségek diagnosztizálásáról, a beavatkozásokról, az eszközök fejlődéséről akar ismereteket közölni, de bepillantást ígér, hogy mindez milyen szerepet játszott az emberiség több évezredes históriájában, a mindennapokban épp úgy, mint ezek művészeti megjelenítésében, vagy a szenvedő ember hiedelemvilágának alakításában. Mondanivalóját 31 fejezetben tárja fel a szerző, amely kronologikusan a primitív medicina fogászati vonatkozásaitól napjainkig terjed, miközben az orvoslás tudományának fejlődése, a műszertechnika csakúgy befolyásolta a szakág alakulását, mint az érzéstelenítés módszerében bevezetett újdonságok, a diagnosztikát új utakra vivő fizikai felfedezések (pl. a röntgen-technika), vagy éppen a használt konzerváló és fogpótló anyagok korszerűsödése. Hosszú utat járt végig a szakma gyakorlója is a vásári foghúzótól a magas szinlü ismereteket adó fogorvosképzés megvalósulásáig, amelynek fontos állomásait szintén megismerhetjük a kiadványból. A fogfájás, a fogorvosi tevékenység minden korban hálás témája volt a művészeti ábrázolásoknak: festmény, grafika, karikatúra és minden egyéb műalkotás ihletője lelt cz az „élmény". Korábban utaltunk a szenvedők hiedelemvilágára, vagyis a fogfájósok és fogorvosok védőszentjére: Szent Apollóniára, aki hosszú évszázadokra témát szolgáltatott a különböző korok művészeinek. Valahol a művészeti és szakmai ábrázolás halárán helyezkednek el a hirdetések illusztrációi, amelyek tömegével árasztották el a 19.- 20. század fordulójának szaksajtóját, és egyéb kiadványait. A Fogorvosi Kar 50 elmúlt évét gazdag fényképgyűjtemény segítségével idézi fel a szerző.
