Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

ADATTÁR — DOCUMENTS - HAUSEL Sándor: Perliczi János Dániel és Nógrád vármegye

eladásával kívánt alapot teremteni Grassalkovics főispán az építendő új megyeházához: "Illik és szükséges úgyis, hogy a Nemes Vármegyének közepe táján többszöri determinatiok után már egyszer alkalmatos házat építessünk, s kivált rabjainkat provideálhassuk, hogy Gács várában Méltóságos Gróf Forgách Uraknak sokáigh terhekre ne legyünk.„Fundust csinálunk ezen háznak eladásával szükségesebb házunk építéssire..."

4 Perliczi nemcsak mint nagy tudású orvos volt a megye közéletének része, hanem 1741. évi nemesi rangra emelése után annak közigazgatásába is bekapcsolódott mint vármegyei táblabíró. Hazatérve nyugat-európai tanulmányaiból ígéretes életpálya sejlett fel, amely javára látszott lenni a hazának és az egyénnek egyaránt. Hiszen sikeres praxist folytatott szülővárosában, Késmárkon, ambiciózus munkálkodás jellemezte Selmecbányán a bányászat előmozdításában, 26 évesen felkérést kapott Nógrád vármegye főorvosi állására.

5 Két évvel később az országban elsőként összeállította a megye egészségügyi szabályzatát, példamutató helytállást mutatott az 1737. és 1741. évi pestisben, 1740-ben az elsők között adott ki három könyvecskét a magyar nyelvű orvosi ismeretterjesztés műfajában, 1741-ben pedig addigi közjó iránti szolgálatáért nemességet nyert, amely a szellemi képességeivel és kezdeményezőkészségével kitűnt orvosdoktort társadalmi tekintetben is a kivételezettek közé emelte. Ujabb lépcső felfelé? Paradox, de ettől a momentumtól kezdődnek nehézségei, összeütközései; tudósi, szakma-szervezői pályája, nemhogy emelkedni, hanem inkább megtorpanni látszik. Vajon találte kárpótlást abban, hogy a privilegizált osztály, a magyar nemesség soraiba tartozhatott? Jól érzékelte, hogy a "feudalizmus korszakában a társadalmi és vagyoni érvényesülésnek ez volt az egyetlen lehetősége" ? Vajon mi ösztönözte a 37 éves Perliczit, a bölcselet és orvostudomány doktorát, a berlini akadémia és a Kaiserlich-Leopoldinische Akademie der Naturforscher tagját, hogy a " Magyar Királyság és ezen vármegye kétségtelen és valódi nemeseinek sorába és gyülekezetébe" tartozzon? Családi becsvágy? Követni akarta talán kiváló apósát, Moller Károly Ottót, aki 1728ban nyert nemeslevelet? Apósa széleskörű tudása és országnyi pacientúrája példa lehetett számára. Emellett fontos volt, hogy társadalmi állásában se maradjon el tőle?

7 Talán vallásából eredő hátrányok csökkenését várhatta e változástól? Ennek ellenkezőjéről győzhette meg az éppen nemesítése idején kiadott rendelet, amelyben Mária Terézia az 173 I. évi Carolina Resolutio változatlan fenntartásáról intézkedett. Vagy a főorvosi állás és a barokk tudósi polihisztorságon túl közéleti szerepre, más megyei hivatalra vágyott? Vallása és megnyilatkozásai alapján mondhatjuk: Perliczi eszköznek tekintette és nem célnak a nemeslevelet. Keserűen kellett azonban tapasztalnia élete rákövetkező 36 évében, hogy a reménytelinek vélt eszköz nem segített ambícióinak elérésében, sőt inkább ellenségek szerzését hozta magával. 0 elsősorban tudományos és szakmai elismerésre vágyott volna. Hol öntudatos, hol rezignált büszkeséggel emlegette, hogy külföldön 4 Niedermann Imre: Nógrádi élet a régi világban. Bp., 1942.38 3 Az egyoldalas, igazi barokk címből csak a lényeget közölve: Schöne, .loh. G.: ...Als der Hoch-Edle. Hochgelehrte und Ilocherfahrene Herr Johann Daniel Perlicius die Retour nacher Ungarn antrat

... Brieg, 1729. fi Ember Győző: A kormányzati szervezet. In: Magyarország története 1686-1790. I. kötet 439. 7 Moller Károly Ottóról Nagy Iván: Magyarország csatádai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, I860. 543-544, Weszprémi I.: id. m. Nr. 59.. Szelestei N.: id. m. 411-412.