Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

ADATTÁR — DOCUMENTS - HAUSEL Sándor: Perliczi János Dániel és Nógrád vármegye

jobban számon tartották, mint hazájában. Maradhatott volna a tudományok számára kedvezőbb feltételeket nyújtó nyugat-európai egyetemeken tanítani, de mint írta: "... győzött mindazonáltal a haza szeretete... "

s

. Hangsúlyoznunk kell, hogy Perliczi nem armalista volt, mert 1750 után birtokot is szerzett Apátfalván. Orvosi működése mellett nem kis erőt igényelt tőle a földesúri élet. Földesúri mivoltának megfelelően kastélyában, vagy ahogy ő nevezte, "újonnan épített residentiamban", élte a közügyektől egyre inkább elfordulva "privatus" életét 1754-től. E residentia nem lehetett jelentéktelen, mert egy 1779-es térképen külön fel van tüntetve Apátfalván mint "Dornas Perlicziana"

9 Kastélyának építésében is igényes lehetett, mert a II. József korabeli katonai félmérés leírásában a második pontnál azt jegyezték meg, hogy a falunak "egy szép kastélya van".

10 Mindenesetre ez arra utal, hogy Perliczinek voltak anyagi eszközei, amelyek a praxisából, földbirtokai jövedelméből, gyógyszertárából és feltehetőleg a felesége hozományából tevődtek össze. De nemessége ellentmondásos volt, mert a megye törzsökös nemesei, nem mint osztályos társukra tekintettek, hanem mint a vármegye szegődményes alkalmazottjára. A nemesi családokkal folytatott pereiben bizony sokszor megalázó helyzetbe került. 1749-ben a Mocsári család egyik tagja a következőket mondta az orvosi szolgáltatásokért és a gyógyszerek hátralékos áráért perelő Perlicziről: „...nem ilyen új armalistátul és nemes vármegye conventionatus (szegődményes) szolgájátul, de nagyobb értékű, nagyobb értelmű, örökös possessionatustól (birtokos) sem tartozom szenvedni, én írom részemről, hogy említett Perliciust nem tartom emberséges embernek, hanem egy etceterának". Apátfalvi földbirtokosként viszont ő maga ütött meg önérzetes hangot egyik jobbágyával kapcsolatban, aki őt megkerülve fordult a vármegyéhez: „Minthogy az Instans (kérelmező) a Nemes Vármegyéhez folyamodott, ámbár fóldös uri jussal élhetnékis, hogy jövendőbe panasza senkinek ne legyen, az dolgot nemes vármegye tagjai jelenlétiben, úri székemen kívánom revideálni". Perliczi elméleti kisugárzása, kapcsolatrendszere és számos országos vonatkozású kezdeményezése - amelyek vélhetőleg nyugat-európai tapasztalatai alapján fogalmazódtak meg benne, és ugyanakkor talán a kitörési lehetőséget is remélte és kereste bennük - túlnőtt Nógrád megyén. Igaz, országos kezdeményezései közül egyik sem valósult meg úgy, ahogy elképzelte, és amikor megvalósultak, kimaradt valamennyiből. Visszaemlékezve fiatalkori külföldi elismertségére, csalódottan írta öregkorában: "Ezerszer bánom, hogy ezen tudományokat nem esmérő, becsülni sem tudó hazába visszajöttem, inkább ott nem maradtam, 8 Szelestei N. id. m. 414. Az említett gratuláló versben egykori pajtása így írt döntéséről: „So eilst du nun von uns nach deinen Hltern hin, Gelehrter Beute voll. Ach dass sich doch dein Sinn zu Deutschlands Nutzen liess von deinen Freunden leneken! Du würdest uns davon noch manche Früchte schenken. Jedoch der Schluss ist da: Du dienst dem Vaterland. Du hast viel Sachen vor, und baust auf keinen Sand, Die Grösse deines Zwecks, die deinem Geiste gleichet. Nutzt viel, wenn dein Bemühn, das was es sucht, erreichet." 9 A térkép közölve Hausel: id. m. 97 10 Fperjessy Kálmán - Schneider Miklós: Nógrád megye képe a 18. század végén. Salgótarján, 1977. 65 „Hat cin schönes Schloss", Más kastély nincs jelölve a faluban 11 I lausel Sándor: Perliczi János Dániel Nógrád vármegyei főorvos nemesség. BH/1200\. 68-74. p.