Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
ADATTÁR — DOCUMENTS - HAUSEL Sándor: Perliczi János Dániel és Nógrád vármegye
lye is. A megyén túlmutató kezdeményezései a magyar történetírásban jól ismertek. A jelen előadás megyebeli életének néhány fontosabb mozzanatára kíván rávilágítani. Majd egy félévszázadot élt Nógrád megyében, ezért a címben megfogalmazott viszony nem csupán hivatalbeli, illetve szakmai vonatkozásban érdekes számunkra. Itt és most a következő három viszonyról szeretnék szólni vázlatszerüen: Perliczi és Nógrád megye egészségügye, Perliczi a nemesember, Perliczi a barokk polihisztor értelmiségi. Természetesen legfontosabb az egészségügyben kifejtett tevékenysége, amelynek három jól elkülöníthető területét különböztethetjük meg. Elsőször is a losonci megyei ház elkészültével létrejött a megyei egészségügy hivatalos központja, az egészségügy intézménnyé vált. Ehhez kapcsolódott mindennapi orvosi tevékenysége. A második a megyei egészségügy szervezeti kereteinek meghatározása és kiépítése. A harmadik a gyógyításhoz elengedhetetlen patika létesítése. Perliczi János Dániel Nógrádba jövetele tehát mintegy katalizátorként hatott a gyógyszertár felépítésére. Főorvosi ténykedésének mindennapjaiból elsősorban azokról az eseményekről tudunk, amelyek a megye nemesi társadalmával hozták kapcsolatba. E kapcsolatnak ránk maradtak mind kellemes, mind kellemetlen oldalai. De bizonyos, hogy járványos időkben kapcsolatba került a megye teljes lakosságával. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a két pestisjárványban végzett szolgálatai nagyban hozzájárultak a nemesség megszerzéséhez. A megye egészségügyi szervezetének kiépítésében legjelentősebb alkotása kétségkívül a szolgálatot teljesítő szakszemélyzet feladatainak szabatos körülhatárolása. A megyei közgyűlés által is elfogadott statútum szabályozza a főorvos, a megyei seborvos, a bábák, és a patikusok feladatait. E szabályozás részletezése nem célja ennek az előadásnak, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Perliczi igen előremutató szabályzatot dolgozott ki, mert az egész 18. században változatlanul használták és átvették más megyék is. Az 1731. év Perliczi számára igen mozgalmas volt. Megházasodott, otthagyva Selmecbányát október végén Nógrád megyébe, Losoncra költözött. Az orvosi praxis gyakorlása jó gyógyszertár nélkül nyilván nehézségeket okozott volna, egyrészt ezért szorgalmazta felépítését. Másrészt, mint későbbi leveleiből kiderül, anyagilag sem volt mellékes. Valószínűleg amikor szóba került Nógrádba jövetele, már akkor a patika létesítésének feltételéhez kötötte. Bár életének igazán széleskörű és kiterjedt tevékenysége közül a patika építése és működtetése csupán az egyik, azonban ez az "intézményesedő" nógrádi egészségügy egyik alapkőletétele volt. Perliczi több mint 300 „orvosságot" állított össze, illetve talált ki. Ez arra utal, hogy a losonci patika gazdag kínálattal várta a betegeket. A gyógyszereit egyébként az 1740-ben megjelent Testi békességre vezérlő úti-társ c. müvében maga Perliczi ajánlotta „kedves magyarainak, de főképpen Tekintetes Nemes Nógrád Vármegyében lévő városokban és falukon lakozóknak". Ebben felhívta a figyelmet arra a sokféle gyógyszerre, ami „kivált a' Lossontzi Patikában készíttetett, és klímánkhoz, természetünkhöz szabott orvosságokra alkalmasztatott Perlici Dániel ...által". Az "officina Perlicziana" 1754-ig működött a megye által épített házban, ekkor azonban a vármegye eladta ezt az épületét, nagy nehézségek elé állítva Perliczit. A városon belül vándorolni kényszerült, házat kellett bérelnie a gyógyszertára céljára. A vármegye első gyógyszertári épületének az eladása összefügg a tervezett vármegye ház építésével. A ház ' Hauscl Sándor: Nógrád vármegye első gyógyszertúrának építéstörténete. Kézirat, 1994.
