Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS Gábor: Honvéd, valamint császári és királyi egészségügyi intézmények az első világháború idején
eszközök már nem tudták megoldani. Ezen csak a sebesültszállító gépkocsioszlopok bevezetése segített, amelyek alkalmazhatósága ekkor még a korabeli útviszonyok mellett függött az időjárástól is. A tapasztalatok szerint nem változott az a régebbi átlagszámítás , ami a veszteséget 25% halottra, 25% súlyos sebesültre és 50% könnyű sebesültre becsülte. A zászlóaljorvosok 39 a zászlóaljnál beállt csekély veszteséget mintegy 3-4% -ra, a közepeset 20% -ra, a súlyos veszteséget pedig 50% fölöttire becsülték. A veszteségek arányszámai azonban elsősorban az ellenfél technikai felkészültségétől és a harc színterétől függtek. Innen adódik, hogy az olasz és orosz hadszínterek arányszámai akár jelentősebb eltéréseket is mutathattak. Például az orosz haderőben rendszerint meglévő jelentős emberanyag-tartalék miatt a velük szemben állt csapatokban már a 15-20%-os veszteség is súlyosnak számított. Az egészségügyi intézményekben történő ellátásra, főként az állandó intézmények betegélelmezésére többször is érkeztek panaszok. A panaszok okaként jellemző volt, hogy a szállítók csak akkor biztosították a megrendelt mennyiséget és minőséget, ha állandó ellenőrzés alatt állottak. Többször előfordult, hogy az ápolószemélyzet a betegek számára előírt élelmiszeradagot megrövidítette 40 , amely amúgy is szűkre szabott volt. A világháború kitörésekor az egy betegre jutó napi élelmiszerköltséget 2 korona értékben 41 állapították meg 42 . Az infláció miatt 1918 áprilisára ez az összeg 5 korona 50 fillérre emelkedett 4 "'. A hadvezetőség az ellátás javítására számos ötletet dolgozott ki. Ezek közül említek néhányat: - 1915 decemberében az egészségügyi intézmények számára „gyógyászati felhasználásra" 44 engedélyezték a bor és a konyak kiutalását. - A vágóhidakról összegyűjtött vér felhasználhatóságát akarták elérni az élelmezésben. Ezt népszerűsítendő a cs. és kir. Egészségügyi főnökség 1917-ben különféle vérrel készült ételek receptjeit adta közre. Pl.: véreshurka marhavérből darával keverve, fekete leves (marhavérrel kevert bableves) 4 . E kényszerintézkedések ellenére 1918 nyarán az egyre súlyosbodó élelmiszerhiány miatt a harctéren lévő katonák súlya felszereléssel együtt átlagban csupán 78 kilót nyomott. Az igazi tragédiát az jelentette, hogy ebből a felszerelés megközelítőleg 30 kg volt 46 . A sokszor éhezőknek nem jutott más, mint feketekávé kukoricakenyérrel, amelybe néha belesütötjl) Egy gyalogzászlóalj hadilétszáma 1000 és 1500 fö körül mozgott. 40 HL HM 18379/eln. 5. - 1914. nov. 13. 1,1 RK 8. sz. 12765/5.- 1912. v * Az élelmiszerárak alakulása 1914 és 19/6 közölt. Forrás: A Pénzintézetek Hadikórházának első évkönyve. Bp.. 1916.. Pénzintézetek Hadikórháza kiadása. XXVI11. o. Élelmiszer Mennyiség Ár Élelmiszer Mennyiség 1914 1916 Marhahús Ikg 1. 50 korona 10-12 korona Virslii pár 12 fillér 40-70 filler Zsír 1 kii 1. 44 korona 6. 50 korona Tej 1 hier 22 fillér 54 fillér Burgonya l kg 1 fillér 2 fillér RK 6. sz. 31303/5. - 1916. sz. KAW NFA 215. d. Nr. 14-350. KAW AOK San. Chef Tagebuch des Sanitätschefs Nr. 4. (melléklet dátum nélkül) 2324. d. Angettcr, D: Krieg als Vater der Medizin. Wien, 2004, S. 125.
