Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS Gábor: Honvéd, valamint császári és királyi egészségügyi intézmények az első világháború idején
keretek közt 21 . Ezek azonban berendezésükre és összeállításukra nézve különbözőek voltak. Személyzetüket részint katonaorvosok és polgári orvosok, valamint önkéntes ápolók adták. A hadjárat idején például a porosz hadsereg 36 kórházi vonatot állított fel, amelyek összesen körülbelül 38.000 sebesültet és beteget szállítottak vissza a hátországba. Elsősorban a porosz hadsereg e téren szerzett tapasztalataira támaszkodva állította össze a cs. és kir. hadsereg a mozgósítás esetén létrehozandó szerelvényeit, és rendszeresítette őket 1878ban 22 . A vonatok ekkor még 19 vagonból állottak, befogadóképességük 104 fő volt. Személyzetüket 1 ezredorvos (mint parancsnok), 1 orvos , 1 gyógyszerész és 1 altiszt vezetésével 19 ápoló adta. 1911-től mozgósítás esetén már kétféle vasúti egészségügyi vonat léphetett volna szolgálatba, amelyek a cs. és kir. közös hadsereg hadrendjébe tartoztak 21 : - súlyos betegek részére külön kórházvonatokat szereltek volna fel; - könnyű sebesültek számára megfelelően berendezett közönséges vonatok, úgynevezett betegszállító szerelvények álltak volna rendelkezésre. A kórházvonatok jelölése folyószámokkal történt (pl. cs. és kir. 6. sz. kórházvonat). A kórházvonatok rendeltetése volt, hogy a súlyos sebesülteket kórházi ellátás mellett eljuttassák a hadsereg körletéből közvetlenül a betegszétosztási terület állandó egészségügyi intézeteibe. Személyzetük 3 orvosból és 34 fő legénységből állt, akik a segédszemélyzetet alkották. A kórházvonat parancsnoka egy ezredorvos volt. Egy 52 tengelyes (200 tonna) kórházvonat általában 18 betegszállító és 7 kiszolgáló kocsiból tevődött össze. Minden kocsiban 8 beteget helyeztek el, tehát összesen 144 beteg számára volt férőhely. A kórházvonatok felszerelése a közös Hadügyminisztérium rendeletére történt. Leszerelésük szintén a közös Hadügyminisztérium által meghatározott helyen és ennek költségén valósult meg. A háború kitörésekor a közös hadügyminisztérium költségvetéséből 33 kórházvonatot 24 szereltek fel a fent említett formában. Közülük 18 az osztrák államvasút és 15 a MÁV szereidéiből került ki 23 . A kórházvonatok a - felállítási terveknek megfelelően - csak súlyos betegek felvételére szolgáltak, és a valóságban is kórházszerű elhelyezést nyújtottak (járványvonat, hálókocsi betegvonat, segély- és üdítővonat, fürdő- és fertőtlenítő vonat). Eleinte a kórházvonatokat szervezetszerű leg az egyes hadseregekhez osztották be, nem gondolván arra, hogy ezek folyamatos mozgásban lévén, nem lehetnek egy adott körzethez kötve. Később ezt felismerve 1914 októberétől az összes kórházvonatot a cs. és kir. Központi Szállításvezetőség irányítása alá helyezték. így a háború kezdeti szakaszában tapasztalható szervezetlenséget tükröző problémák - a betegeknek a befogadókapacitás hiánya miatti városról városra történő utaztatása - a központi nyilvántartás előnyei okán megszűntek. Az osztrák-magyar katonai egészségügy története 1725-től napjainkig. Kassa, 1901, 37. o. 22 Verordungsblatt für das kaiserlich-königliche Heer Normal-Verordnungen Nr. 5006-1878. 23 1911. évi 23. sz. RK 571/eln. rendelet 24 Sepsy Sőtér E. - Suhay I.: A honvédorvosok világháborús tapasztalatai. Magyar Katonai Közlöny. Bp., 1926, Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó Rt. 551. o. Ezek mellett számos alapítvány is működtetett kórházvonatokat. (Schwarzenberg herceü Alapítvány vaav Anglobank Alapítvány) HL Első világháborús gyűjt. 4625. d 25 U.o.
