Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)

állami pályaépítésekkel és a magánvasút-társaságok felvásárlásával - megközelítette a 23,000 km-t, az ország vonalainak sűrűsége 7,1 km/100 km2 volt, mely a nálunk fejlettebb európai országokéval vetekedett. A századfordulón a MÁV az ország legnagyobb vállalataként 40,000 dolgozót foglalkoztatott.

5 Az állami vasúttársaság az árufuvarozás mellett egyre jelentősebb személyszállítási forgalmat is bonyolított. Utóbbi üzletág mutatói a Baross-féle zónatarifa reformnak (1889) köszönhetően meghatszorozódtak, az 1890-es évektől a MÁV bonyolította le a hazai személyforgalom 83%-át. 1881-ben, a MÁV vidéki üzletvezetőségeinek alakulásakor 10, 1900-ban már évi 64 millió utast szállított. A korábban költséges vasúti utazás az új tarifaszabásnak köszönhetően a széles tömegek számára is elérhetővé vált. Ismerve a személyszállítás növekedését, sajnos nem meglepő, hogy egyre gyakoribbá váltak az utazás során bekövetkező balesetek, rosszullétek. Az 1887-ben indított vasúti tisztképző tanfolyamon az elsősegélynyújtás kötelező tananyaggá vált. 2. A vasúti egészségügyi szolgálat és a vasúti mentés indulása A vasúti egészségügyi szolgálat megszervezésének gondolata már a magánvasút-társaságok indulásakor felvetődött. A pályaépítések során naponta történtek kisebb-nagyobb balesetek, de a súlyosabb és a halálos kimenetelűek sem voltak ritkák. Az okok között gyakori szereplő volt az ittasság, fegyelmezetlenség, a biztonsági szabályok be nem tartása, a már működő pályaszakaszokon kisiklások, pályarongálások és vonatütközések is előfordultak. A gyakori balesetek miatt az építtetők nem egyszer külföldön toborozott munkásokat alkalmaztak. A korabeli sajtó hemzsegett a vasúti balesetektől, de gyakori volt a panasz a fegyelmezetlenül viselkedő utasokra is. Az utazások során mind gyakoribbá váló sérülések, balesetek miatt a magánvasúttársaságok személyszállító vonataikra orvosokat és borbély-sebészeket szerződtettek. Richter Miksa, a Délivasút Társaság orvosa vasúttársaságának járatain a személyzet számára mentőtáskákat rendszeresített.

6 Az 1932. évi államosításáig üzemelő társaság a MÁV elsősegélynyújtó rendeleteinek mintájára 1890-ben jelentette meg az Utasítás a magyar vasutakon való mentő-szolgálat tárgyában c. könyvét. A kisnyomtatvány első fejezetében, A végrehajtó szolgálat személyzete számára érvényes határozmányok-ban ismertette a vasúti elsősegélynyújtás mentőfelszereléseit (mentötáskák és mentőszekrények tartalma, rögzítőeszközök, kötszerek, gyógyszerek) és a vasúti alkalmazottak szolgálati teendőit baleset bekövetkeztekor. Második fejezete, az Utasítás balesetek alkalmával az orvos megérkeztéig nyújtandó első segély tárgyában a nyílt pályán alkalmazandó elsősegélynyújtást ismerteti.

7 3 A kiélezett versenyben már csak három, a Délivasút Társaság, a Kassa-Odcrbergi Vasút és a napjainkban is üzemelő Györ-Sopron-Eberfurti Vasút társaság maradt lenn. 6 A közmunka és közlekedésügyi miniszter 1869. jún. 11-én jelentette meg 3589/1869. sz. miniszteri rendeletét, melyben állami tel ügyeletet rendelt el a magánvasút-társaságoknál, ellenőrizte és körrendeleteivel szabályozta a mentőszereket és a betegellátást. Az ellenőrzés joga az egészségügy akkori felügyeleti szervéé, a Belügyminisztériumé lett, az ellenőrzést Dr. Holtán /tc/o//'osztálytanácsos koordinálta. 7 Az Utasítás a magyar vasutakon való mentő-szolgálat tárgyában c. egészségügyi utasítás tartalmában és terjedelmében tökéletesen megegyezett a MÁV dolgozói számára kiadott 4. szám utasítás a magyar vasutakon való mentő szolgálat tárgyában c. egészségügyi utasítással.