Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DOBOS Irma: Az APENTA keserűvíz kutatástörténete

2. kép. Boldt és Vogel gyártmányú palackáztató-kerék öblítögéppel összekötve a 19. század végén A ládába csomagolt gyógyvízpalackok folyamatos szállításához saját ládaüzemet tartottak fenn. Ezt Morgan szögelögéppel (1907), forgó nyomógéppel (1907), 10 különleges stencil hengerre! (1908), deszkakapcsoló géppel (1914) szerelték fel. Az ásvány- és gyógyvíztermelők a biztonságos szállításhoz szalmatokot és szalmafonatot használtak. Ehhez négy Etzel J. P.-féle szalmatok (1907, 1908, 1912), egy Etzel-féle szalmafonat-készítő (1908) és egy szalmavágó gépet (1908) vásároltak. A keserűvíz-koncentrátumot a gőzölő üzemben állították elő a Skoda Művek 300 l-es gőzölő berendezésével (1908), s ezt egy Pfaudler-féle tartály (1911) és több felszerelési tárgy egészítette ki (1913). A telep központi fűtését minden bizonnyal 1911-1912 között valósították meg. A dolgozók részére 1913-ban a mosdó-épületben 6 mosdókagylót szereltek fel. Víztárolásra 1905-1911 között 19 tárolót és tartályt építettek, illetve szereztek be. A részvénytársaság 602 m hosszú villamos vonalat 7 fordítókoronggal és 6 vasúti teherkocsit (1905) tartott értékkel nyilván. Az ezzel kapcsolatos beszerzés 1913-ban befejeződött (BFL-XI. 1001). A nyilvántartás adataiból egy jól felszerelt palackozó képe rajzolódik ki, amely nagy mennyiségű keserűvíz termelésére és értékesítésére is tudott vállalkozni. Az első világháború előtt pl. Angliába évente 800 000 palackot, az osztrák Otto Godetz cégnek pedig 100 000 palackot szállított az APENTA Rt.