Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DOBOS Irma: Az APENTA keserűvíz kutatástörténete
A keserűvíz védelme Az 1885. évi vízjogi törvény védöterületi előírásának végrehajtását csak a 20. század első éveiben indította el a telep vezetősége. Ezzel közel egy időben a Saxlehner cég Schafarzik Ferenc (1854-1927) műegyetemi tanárt bízta meg védőterületi szakvélemény elkészítésével. Mivel a megbízó az őrmezei területen is érdekelt volt, ezért mindkét völgyre kiterjedt a vizsgálat, amelybe beletartozott az APENTA keserűvíztelep is. A belső védőterület meghatározásánál a kutakat és a palackozást kiszolgáló épületeket vette figyelembe a szakvéleményező. A külső védőövezet kijelölésénél a keserüvízképződés Szabó József (1822-1894)-féle megfogalmazásából indult ki, éppen ezért azt a földtanilag és a morfológiailag azonos Örsödi- és Őrmezei-völgyet bezáró alacsonyabb dombok, illetve északon az Ördögorma és a Rupphegy körül vonta meg (1903). Schafarzik Ferenc jól látta, hogy az Őrmezei-völgyben a 3 telep részére egy közös védőterület kialakítása az egyetlen lehetséges megoldás és ennek megfelelően vázolta fel javaslatát. Ettől függetlenül 1904-ben Telegdi Roth Lajos is elkészítette az APENTA-ra javaslatát, a Bányakapitányság pedig Kormos Tivadar tanársegédet kérte fel a védőterület véleményezésére. A szakvélemények ellentmondásos adatokat általában nem tartalmaztak, kivéve a kutak számát. Míg Schafarzik Ferenc és Kormos Tivadar 8, addig Telegdi Roth Lajos 6 kutat említ az APENTA-ról. A Bányakapitányság 1906. évi Hirdetménye és az 1912-ben kiadott határozata is 7 kútra vonatkozott, pedig a londoni összesítés is azt mutatta, hogy már 1905-ben 8 kút létesült, s a 9. és a 10. kút kivitelezése csak 1906 második felében valósulhatott meg. A kútadatokat minden bizonnyal a Belügyminisztérium (11051/1903. sz.) gyógyvízzé minősítése szolgáltatta. A szakvélemények közül Kormos Tivadar értékes szakértői véleményét emeljük ki, amely többek közölt néhány - még ma is figyelemre méltó - jó tanácsot ad az üzemeltető részére. A modern agronóm technika segítségével minden évszakban a víz útjának és mozgási sebességének megállapítására a „fluorescin vagy kálium-hypermangán talaj vízfestőszereket javasolja, mert ezáltal a védőterületek megállapítása jóval könnyebb, pontosabb és reálisabb lesz. Helyesnek tartaná a mállási zóna süllyedését időnként próbafúrásokkal ellenőrizni, a kútparaméterek folyamatos rögzítését pedig mindenképpen szükségesnek tartja. A szakvélemények beérkezése után a védőterületi tárgyalást a Bányakapitányság 1906. szeptember 3-ára hívta össze. Ezen a Ferencvárosi Osztálymérnökség a MÁV létesítményei, a Monor-kerületi Takarékpénztár Rt. pedig a magántulajdonosok ingatlanjainak védelmét kérte a korlátozásokkal szemben. Hirschler Mór, a Ferencz József keserűvíztelep tulajdonosa a kutak telepítésének és kiképzésének módjára vonatkozó tervezetet kifogásolta. Az egységes védőterület kialakítása mellett foglalt állást a Saxlehner cég és javasolta a keserüvízkutak hatósági ellenőrzését. A főváros álláspontjáról dr. Zoltán Menyhért fővárosi ügyészhelyettes nyilatkozott. Megállapította, hogy a védőterület a főváros építkezési és egyáltalán fejlődési területe és beépítése máris megkezdődött. Javasolta a védöterületi korlátozások közül kizárólag a talajfertőzésre vonatkozó előírások fenntartását. A védőterületi engedély kiadása a különböző érdekek egyeztetése miatt meglehetősen elhúzódott és a kérelmet a Bányakapitányság csak 1912. július 15-én terjesztette fel a földmívelésügyi miniszterhez. Ezt megelőzően az Apenta Rt. 1912. május 11-én megkérte a
