Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DOBOS Irma: Az APENTA keserűvíz kutatástörténete

A leírtak minden bizonnyal a valóságot tükrözték, mert különben az 1909-ben Budapesten tartott XVI. Nemzetközi Orvoskongresszus résztvevői sem látogatták volna meg a Hunyadi János- és az /J./?e/7/a-telepet. A kialakult véleményt nem ismerjük, mert a kongresszusi kiadvány bevezetője mindössze csak ennyit közöl: „Les directions des sources d'eaux améres Hunyadi János et Apenta invitèrent par groupes les Congressistes" (Grósz 1910). A telep fejlődéséről tanúskodik az a londoni nyilvántartás alapján összeállított kimutatás, amelyből viszonylag könnyen megállapítható a gépek és eszközök mennyisége és a beszerzés éve. Ebből az összeállításból kiderült, hogy több épületben helyzeték el az irodát, a műszaki irodát, a töltő helyiséget, a raktárakat, a fészert, istállót, tartálytermet, pincét és a lakásokat. A ládákat köralakú fürész-szobában készítették, a csomagoláshoz külön terem állt rendelkezésre, a mosdóépület kézmosó-kagylókkal volt felszerelve. A raktárak és fészerek, a hidegvíztorony, extra akkumulátor épület stb. főként 1896-1913 között létesült. Az édesvíz és a keserűvíz termeléséhez és továbbításához közel 50 szivattyút és elektromotort szerzett be a társaság 1895 és 1913 között. Volt közöttük C. Kunth, Geittner és Rauch, Höcker Testvérek, Győző B. és Társa, Ganz, Ligeti és Bíró, valamint Koller O.gyártmányú. A víz szállításához az ónvezetéket 1895-ben kezdték kiépíteni. A négyféle víz (keserű-, édes-, ivó- és mosóvíz) és a sűrítmény tárolására különböző fából, ónozott lemezből, égetett agyagból, vasból és acélból készült tárolókat és hordót használtak. Közöttük Kohn A. és Meckl F.-féle tartály is szerepelt. Tizenhármat 1899-1905 közötti években szereztek be. A sokféle víz szűréséhez különböző szűrőberendezést vásároltak. A keserűvízhez az akkoriban széleskörűen elterjedt Berkefeld-szűrőt használták. A nyilvántartás szerint 1911ben 4 ilyen szűrője volt a telepnek. Édesvízhez Zellerin-szűrőt (1906), csapadékvízhez homokszürőt (1911), mosóvízhez és a koncentrátumhoz Berkefeld-szűrőt (1912), a sűrítményhez T.A. 30. szűrőt (1913) szereztek be. A keserűvizet feltehetően azzal a töltőgéppel palackozták, amit a részvénytársaság megalakulásakor átvett az előző tulajdonostól. 1905-ben azután a Boldt és Vogel-féle 8 csapos töltőgépet helyezték üzembe. Nemsokára (1908, 1909) két Eclipse típusú töltőgépet és egy szállítóláncot elektromotorra! szereztek be. Palack-áztatáshoz a Goldman-féle törpe áztatót (1910), mosáshoz a Boldt és Vogel típusú mosókereket és a 24 csapos palackfecskendező gépet (1912, 1913) használták (2. kép). Egy Neumerkel-féle szállítószalagot 1914ben vásároltak. A palackok zárásához Frommer Bros-féle Gloria és Cifka J.-féle ugyancsak Gloria dugaszoló gépet (1906, 1907) és dugófertötlenítőt (1913), Geittner és Rausch-féle John dugómosógépet (1914) szereztek be. A két dugóíró közül az egyik Boldt és Vogel gyártmányú volt (1908). A kupakoláshoz előbb a Spring gyártmányú (1908), majd a La Renomme Woda típusú (1913) gépet vásárolták meg, amelyet egy szállító lánc egészített ki. A palackok címkézését többféle géppel végezték. A Jagenberg gyártmányú Lilliput és a 2 ugyanilyen gyártmányú automata címkézöt motorral együtt 1907-ben vásárolták. Az 1914-ben beszerzett újabb Jagenberg címkéző gép 3 különböző méretű címkére volt alkalmas.