Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István
Úti rajzok, úti levelek A valóság és a fikció kezelésének egy különleges és érdekes metszéspontját az útirajzok és az úti levelek adják. A tárcarovatban közreadva mindkét műfaj kedvelt volt és meglehetősen gyakran szolgált olvasmányul a kor olvasói számára. Talán nem is volt olyan lap, melynek tárcarovatában ne jelentek volna meg olyan írások, melyek témáját a belföldi és külföldi utazásokon, kirándulásokon, fürdőkön szerzett élmények, impressziók adták. Willmoni Haacke erről a német nyelvterület viszonyait figyelembe véve így ír: „Wenn die Zeitungen seit der Romantik und des Jungen Deutschlands ununterbrochen »Briefe aus Paris«, »Briefe aus Wien«, und »Briefe aus Berlin« drucken, so wollen sie nicht mehr den bloßen Bericht von Tatsachen anbieten, sondern einmalige Federerzeugnisse von Persönlichkeiten, die vom Leben der jeweiligen Stadt eine eigene Ansicht bieten. Heine und Börne haben die Briefform benutzt, um ein höchst subjektives Sammelsurium von Begebnissen mit ihren eigenen Gedanken und ihren Gefühlen und Geföhlchen darüber zu vermischen. Es entstand auf diese Weise ein frisches Gebräu von Tatsachen und Einfallen, das Erfolg hatte, weil es amüsant notiert war. 17 (Amikor az újságok a romantika és a fiatal Németország napjaitól kezdve folyamatosan »Levelek Parizsbol«, »Levelek Becsböl« és »Levelek Berlinböl« című írásokat jelentettek meg, akkor már nem csupán puszta jelentést akartak a valóságról ajánlani, hanem olyan személyiségek egyszeri tollvonásait adták közre, akik a mindenkori város egyéni képét nyújtják. Heine és Börne azért használták a levélformát, hogy az eseményeknek és gondolataiknak, érzéseiknek legszubjektívebb összevisszaságát keverjék bele. Ily módon a tényeknek és ötleteknek egy friss keveréke keletkezett, mely azért volt sikeres, mert szórakoztatóan volt lejegyezve.) A levélszerüen, vagy útleírás formájában közreadott ismeretek Apáthy úti élményeit felvázoló tárcái a leírás, a táj szépségének ecsetelése mellett átitatottak a személyes, szubjektív élmények kifejezésének igényével is; itt az én előtérbe kerülése a személyes élményből is fakad. Thomka Beáta általában a naplókkal, útirajzokkal és emlékiratokkal kapcsolatban jegyzi meg, hogy ezek mind „ego-histoire-ok, én-történetek, melyeknek elbeszélői és rajzolói maguk is állandó alakulásban vannak. Az önelbeszélők beszédmódja újraírás, önkorrekció. A napok eseményeivel, az életesemények folyamataival, az utazással mint cselekvésformával a megszólaló személy együtt változik. Sőt, keresi a változást: a helycserével kiteszi magát a nézőpont közelítő, távolító mozgásának. Nemcsak az újonnan megtapasztaltakhoz, hanem önmagához is." 18 Meglehetősen hosszúra sikeredett tárcája Apáthy Istvánnak A Retyezát^ című, mely tulajdonképpen egy utazás, vagy inkább egy kirándulás leírása. A Retyezát 20 időben és térben egyenes vonalon vezetett történet, mely a csúcs meghódítása köré szerveződik. A történés egyszerűségénél és - nyugodtan mondhatjuk - eseménytelenségénél fogva a háttérbe kerül és a táj, gyakran lírai hangú leírása kerül előtérbe. Ez a megoldás igen gyakori Apáthynál, bár más esetekben a táj a lelki világ tükrözésére szolgál, vagy éppen elmélkedésre hív. Ebben a tárcában a táj szépsége és fensége, a természet nagysága mindent maga alá gyűr, min17 llaackc, W.: Feuilletonkunde. Leipzig, 1943. n thomka B.: A köznapok fikcionalizálói: életrajzok, útirajzok. In. Üzenet, 31. 2001 tavasza. 19 Apáthy I: A Retyezát. Fővárosi Lapok, 18. 1881/200. 1180-1181. 20 Magashegység a Déli-Kárpátokban.
