Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István
emberi sorsok alakulására mutasson rá. Mégis, ha a tárcák azon ismérvét vesszük alapul, hogy nem az a fontos, mit, hanem az, hogyan mondják, Apáthy tárcája minden bizonnyal kitűnően elszórakoztatta olvasóit, különös tekintettel arra, hogy milyen finoman, nem pedig tolakodó hangoskodással kerül előtérbe a szerző jelleme, a tanítani vágyó tudós, illetve a sokak számára figyelemre sem méltatott természet szépségeit bemutató író. Valószínűleg külön felkérésre született meg az Apáthy világától olyan távol álló témával foglakozó tárca mint A farsang és a virágok 1 ' címü. Az író megjegyzései is arra engednek következtetni, hogy szerkesztői „nyomásnak" engedett, amikor a farsangi báli termek világában próbálta meglelni tárcája témáját. A „szép táncosnők, jó táncosok és a báli tudósítók" világa a nagyközönség számára is mindig izgalmas csemege. így a báli tudósító, ki a „hölgyek kedvence, az estéknek félig-meddig hőse" - mint Apáthy élcesen megjegyezte -, a „költészet legmodernebb papja" fontos küldetést tölt be, hiszen beszámolóin keresztül elevenedik meg egy-egy báli esemény azok számára, akik kívülrekedtek a fényes termeken. Apáthy finom iróniával szól erről az emberfiguráról, a báli tudósítóról, s talán még finomabb, még árnyaltabb fogalmazással adja olvasói tudtára, mit gondol a bálozok világáról, hiszen „egy-egy elite bál nagyon magasan álló valami; odáig nem mindenkit ragad föl képzelete" - jegyzi meg élcesen. A szerző most mégis a báli termek világát ostromolja, de mivel járatlan a ruhák, divatok, csipkék világában, előre elnézést kér tudatlansága miatt. így már a tárca felütése is különleges megközelítést ígér. Azt kell mondani, hogy a különlegességre, csemegeszámba menő aktualitásra vonatkozó olvasói elvárást maradéktalanul teljesíti Apáthy, bár mondanivalóját megpróbálja a [különlegességek közül kiemelni. „A farsang és a virágok! Ezen a cimen legalább senki sem fog megütközni, hiszen kiki elismeri, hogy a farsang a virágok évadja, a farsangon éri el hatalmuk a tetőpontot, akkor hódolunk nékik leginkább." Ha valakinek esetleg kételyei merültek fel, hogy egészen pontosan milyen virágokról lesz majd szó ebben a tárcában, Apáthy így igazítja el olvasóit: „A csevegő virágok is ilyenkor törődnek legtöbbet szótalan testvéreikkel" - írja. Azaz lesz szó csevegő és szótalan virágokról, mert hiszen a bál egy igazi virágkiállítás is egyben. Innentől kezdve párhuzamosan tételezheti fel az olvasó a virágok és az emberek világát, hiszen hol egyértelműbben, hol pedig burkoltabban, de kiderül a szerző szándéka. A két világ párhuzamos érzékeltetését, festését bravúrosan oldja meg Apáthy, s mindeközben kedélyesen cseveg, könnyeden, játékosan ír. A modern világ divatos virágait veszi számba a kritikus szerző, s a rájuk vonatkozó jellemzéseiben egy-egy női karakter is az olvasó elé rajzolódik. Uralkodó kaméliák és édes illatú rózsák kavalkádja tárul elénk, ezek a virágok minden farsang főszereplői, bár - írja Apáthy - „legújabban e hiu úrnők közé némi formába nem szárított igazság, némi szabad költészet is be akar hatolni a pusztai bogáncsrózsa alakjában." írásaiban Apáthy igen kedvelte a betéttörténeteket. Ebben a tárcában a bogáncsrózsa rövid és szomorú története szakítja meg a tárca lendületét. A betétnek az a funkciója, hogy némi ismerettel lássa el az olvasót a bogáncsrózsával kapcsolatban, de egyben az is, hogy előtérbe helyezzen egy - Apáthy számára - újra és újra felmerülő kérdést, mely a szép fogalmát, mibenlétét boncolgatja. A természeti- és a művészeti szép egyébként gyakori témája a szerzőnek. 5 Apáthy I.: A farsang és a virágok. In: Fővárosi Lapok, 19. 1882/31. 200-201.
