Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István

ahogyan már a korszak irodalmával kapcsolatban többen is megállapították, a korízlés szerette a vegyes műfajokat, a formabontó hajlam egyben a müfajkeverő affinitással párosul. Látható, hogy a műfaji struktúrában váltás, átrendeződés kezdődött és folyt ebben az időszakban. De ez az átrendeződés is az átmenet jegyeit viseli magán, a tisztulás fázisai követhetők nyomon a vizsgált periódusban. Egy átalakulóban, formálódóban lévő jelenség esetében nehezen érhető tetten bármi, ami a bizonyosság érzetét kelti bennünk, de feltehetően található összefüggés a kor irodalmi tudata és a választott, előnyben részesített, közönség által is kedvelt műfajok, a kialakított műfaji hierarchia között. Az olvasók prózához való vonzódása már a 40-es években érezhető volt, de tekintetük a regényről fokozatosan a rövidebb műfajokra esett. Moldvai Klára szerint a sajtó által olvasására szoktatott közönség szeretett olvasni, szeretett művelődni, de nem szeretett elmélyülni. Valószínű, hogy maga az újság a legritkább esetben alkalmas az elmélyülésre; ebben az esetben is felszínre tört a könyv és a sajtó harca, mely Moldvai szerint a műfaji átrendeződésben, divatban éppúgy éreztette hatását, mint a választott témákban. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az irodalmi művek hossza legritkább esetben befolyásolja az elmélyülést. A kor embere nem szerette az ódába illő ünnepélyességet, önmagát, a saját mindennapjait szerette látni az irodalomban is, a modern élet kérdéseire kereste a választ. Az új irodalmi ízlés igényeit kielégítő tartalmi változásokat követték a formaiak is. A regény novellává, beszéllyé rövidült, majd a novellák, beszélyek mozgalmas meséje változik szemlélődő rajzzá, tárcává. Az 1880-as évek végén írt irodalmi jellemzés szerint az elbeszélő kötészet töredékekre való bomlását mutatja az irodalom, a vázlatok, képek, rajzok, karcolatok a részek, a töredezett világ képének tükrei. Jó esetben azonban a rövidülés nem jár veszteségekkel, hiszen a tömörebb kifejezési formák a metaforikus kifejezésmód, a sűrített nyelvi megoldások, nyelvi bravúrok felé orientálják az alkotókat. Ez az időszak azonban ennek a folyamatnak csak a kezdetét jelentette; az irodalom az útkeresés, az új kifejezési formákkal való kísérletezés stádiumában volt. De a poétikai tudás az interpretáció részét is képezi. A közönségnek, ha más szempontból is, de ugyanolyan fontos ez a tudás, mint az alkotónak. A kölcsönhatás ezen a területen is érzékelhető, ahogyan Thomka Beáta fogalmazott: a „szerző és az olvasó is felkínálja elképzelését és elvárásait, s ebből az egymásrahatásból egy új műfaji látomás bontakozik ki."

12 Apáthy István irodalmi próbálkozásai elsősorban a lapok tárcarovatában jutottak publicitáshoz; Apáthy pedig klasszikus tárcáival, úti leveleivel és rajzaival, beszélyeivel gazdagította a lapok vonal alatti részét. A napi aktualitás jegyében A szenzációs eseményektől kezdve, a legapróbb, mások által talán nem is érzékelt, az emberek szemében első pillanatban talán érdektelen eseményig, bármi lehetett a tárca témája. A téma aktualizálása a feldolgozás erejében, a szubjektív láttatás, az egyéni bemutatás erejében rejlett. A tárca mindig a szubjektum szemüvegén keresztül láttatja a valóságot. Napi aktualitás jegyében íródtak. 12 Thomka B.: Világmetszetek, mikrovilágok, szemcsék. Az 1997. november 13-14-én A novellától a textusig. Egy klasszikus műfaj változásai a századvégen címmel megrendezett Debreceni Irodalmi Napok tanácskozásának szerkesztett szövege. In: Narráció és reflexió,