Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István

Az ifjú Apáthy már fiatalon megismerkedhetett a korabeli tudományos és társadalmi élet kiemelkedő személyiségeivel. Erről tanúskodik az az írás is, amely Herman Ottó tollából született és a Budapesti Szemle hasábjain jelent meg 1886-ban. A vita tulajdonképpen a tudományos állattan témakörében folyt, azonban az idős Herman Ottó úgy érezte, hogy az ifjú tudós személyesen is megbántotta őt. Erre a sérelemre válaszul született Herman Ottó írása, melyben megemlíti, hogy tulajdonképpen gyermekkora óta ismeri Apáthyt. Ő is, mint egyre többen abban a korban, Pesten végezte orvosi tanulmányait, ahol 1885ben nyert orvostudori oklevelet. Már nagyon hamar a tudományos kutatások felé orientálódott, hiszen 1884-ben gyakornok dr. Scheuthauer mellett a kórbonctani és kórszövettani tanszéken. 1885 és 1886 között pedig dr. Margó Tivadar zoológia professzor mellett volt tanársegéd, akivel minden bizonnyal már gimnáziumi évei alatt diák - tanár kapcsolatba kerülhetett. A közoktatási miniszter Margó tanszékéről küldte ki Apáthyt Nápolyba, a zoológiai megfigyelőállomásra, ahol 1886 és 1889 között dolgozott. 1888-ban a budapesti egyetem bölcsészeti karán magántanári képesítést szerzett, és a budapesti egyetemen a zoológia magántanára lett. 1890-től Kolozsvárott rendkívüli tanár. 1909-ben alapította meg szintén Kolozsvárott az akkoriban európai színvonalúnak számító állattani intézetet. Meghatározó volt számára az a tapasztalat, melyet a tanulmányai végeztével megejtett európai körútján, a meglátogatott svájci, német, belga és holland egyetemeken szerzett. Természettudományos kutatásaiban a neurológia terén ért el kiemelkedő sikereket, bár az általa képviselt kontinuitás-elmélet idővel megdőlt és a vele szemben álló úgynevezett kontiguitás elmélet győzedelmeskedett. A szövettani kutatásaival párhuzamosan fejlesztette a mikrotechnikai tudását is. Ezen a területen világviszonylatban is elismerést kiváltó eredményeket ért el, különösen a sejt- és szövettani vizsgálati anyag rögzítése, metszése, festése és a preparátumok konzerválása tekintetében. Mint e korban szinte minden természettudós, elfogadta Darwin evolúciós elméletét, bár neki is, mint annyi mindenki másnak voltak fenntartásai az elméletet illetően. Elutasította a szociáldarwinizmust, az eugenikát és a darwini elvekből levezetett és indokolt hódító háborúkat is. Szinte hihetetlen, hogy a világhírnévre szert tett neurológus, egyetemszervező Apáthy István szakmai tárgyú írásai mellett szépirodalommal, publicisztikával és szociológiával is foglalkozott. Publicisztikai és szépirodalmi írásai jobbára az 1880-as években születtek, de már ekkor is jelentek meg tudományos dolgozatai a különböző hazai és külhoni szakmai lapokban. írásait közölte a Fővárosi Lapok, a Pesti Napló, az Ellenőr, a Nemzet, a Magyarország és Nagyvilág, az Ország-Világ, a Zalai Közlöny, a Magyar Salon. Korai, tudományos dolgozatai a Budapesti Szemlében, a Természettudományi Közlöny Pótfüzeteiben, a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben láttak napvilágot, míg idegen nyelven született tudományos írásait a Biologisches Zentralblatt, a Mitteilungen a. d. zoolog. Station in Neapel, a Zeitschrift für Wissenschaftliche Microscopie, Archiv für Naturgeschichte, Zoologische Jahrbücher, Zoologische Anzeiger közölte. Önálló munkaként ebben az időben egy rajzgyűjteménye, Az út a révpart felé című jelent meg, melyet Gyulai Pál méltatott. Az 1900-as években tudományos munkássága és egyetemszervező tevékenysége mellett politikai szerepet is vállalt. Politikai pályafutását társadalomtudományi érdeklődése ösztönözte, de ez a századeleji történelmi viharok és ideológiai meg nem értettség következtében szerencsétlen fordulatot vett. Erdély elcsatolása után újra Budapestre jött, majd 1921-ben