Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Géra Eleonóra Erzsébet: Egészségügy, demográfia és járvány a 19. századi Baranyában
ki a betegség. Az érfalak elhalása miatt vérzések keletkezhetnek bármelyik szervben. A 3-4. napon 40 fok körüli hidegrázással járó láz alakul ki. A beteget hasogató fejfájás kínozza, tudatzavar alakul ki, amely akár delíriumig is fokozódhat. A bőrön először rózsaszínű, majd piros, és végül barnára változó foltok jelennek meg. Kezeletlen eseteknél a halált leggyakrabban a keringés összeomlása okozza. A betegség a tíz év alatti gyermekeknél enyhe lefolyású, és szerencsés esetben teljes védettséget szereznek életük hátralévő részére. A betegség a kor előrehaladtával egyre súlyosabb kimenetelű. A felnőtteknél a betegek 10-20%-a, az időseknek pedig 50-60%-a hal meg. A kór szövődményei közül a szívizomsorvadás és az idegrendszeri bántalmak a leggyakoribbak. A gyógyultak akár évekig is tünetmentesen hordozzák a baktériumot, de a betegség másodszor is előtörhet. A baktérium főleg a török uralom idején okozott nagy járványokat, a 19. században már kevesebb halált tulajdoníthatunk neki. Baranyában a források szerint kiütéses tífuszjárvány a században nem alakult ki, de évente jó néhány ember életét kioltották a szórványosan felbukkanó megbetegedések 120 . Pécsett a század első évtizedében különösen gyakran alakultak ki kisebb-nagyobb tífuszjárványok, ugyanígy a vármegyében is. 1814-ben a megyében február 28. és április között alakult ki egy újabb járvány. Ennek során 386 beteg közül 46 vesztette életét. A ragályt az orvosok szerint a fertőzött katonaság hurcolta be a megyébe 1 . Pécs városában a fertőzés a 1860-as évektől fordult elő ismét gyakrabban, évente 10-20 ember halálát okoz majd 1885-től a betegségben elhunytak évi száma átlagban 13 főre csökkent. Az első jelentős tífuszjárvány 1890-ben tört ki. A Kálvária keleti dűlőjétől, a belváros északkeleti szegélyétől a Tettye völgyön végig délre, és a budai külvárosban keletre húzódtak a megbetegedések. Ezen a körön kívül csak egyetlen megbetegedés ismert. A járvány november 10-e körül tetőzött a budai külvárosban. Októberben és novemberben összesen 742 megbetegedés történt, ezt decemberben 107 új eset követte. A következő év januárjában 55, februárjában 158 fertőzést regisztráltak. A járvány március 10-e körül újabb tetőpontot ért el 226 beteggel, majd a hónap végéig 41 fertőzést írtak még le. Áprilistól a betegség gyorsan visszavonult, de még decemberig az átlagnál több szórványos megbetegedés történt. Májustól decemberig 26 tífuszfertőzés fordult elő, ebből 3 személy vesztette életét. 1890. október 1. és 1891. március végéig 1181 főt regisztráltak tífuszfertőzöttként, közülük 90 személy, vagyis a megbetegedettek 7,6% hunyt el. A betegség leginkább a 10 és 30 év közötti lakosságot érintette. A halálozási százalék a 40-60 és a 60 év feletti felnőtt lakosság körében a legnagyobb (29%, más korosztályok körében sehol sem haladja meg a 10%-ot). Az adatok nem tükrözik a járvány teljes kiterjedtségét, mert az akkori orvosok szerint a fertőzésnek gyakran lépett fel abortiv vagy enyhe formája, amelyeket nem jelentettek. A betegségben elhunytaknál az anyakönyvbe gyakran a halált okozó szövődményeket vezették be halálozási okként (thrombosis, szív- és agyhüdés, infarctus, belvérzés, hashártyalob stb.). A város orvosai nagy erőkkel próbálták kideríteni a fertőzés okát. A ragály kiterjedése a legszennyezettebb talajú belvárosi részeken és a budai külvárosban volt a legnagyobb. Az orvosok a fertőzés terjesztőének az ivóvizet tartották, de többszöri vizsgálat után sem tudták a vízből kimutatni a kórokozót. A saját kúttal rendelkező családokat a betegség szinte alig érintette. Óvintézkedésként a fertőzőnek vélt Tettye forrás vizét szállító vízvezetékszakaszt lezárták. A betegségnek az időjárás is kedvezett, a száraz és aszályos nyarat esős idő kö0 Jurányi: i. m. 354-358. 1 Hölbling.- i. m. 144-147.
