Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Géra Eleonóra Erzsébet: Egészségügy, demográfia és járvány a 19. századi Baranyában
Járványok Baranya vármegyében Néhány korabeli gondolat a fertőző betegségekről A 19. században a fertőző betegségek terjedéséről a kor orvosai eltérő nézeteket vallottak. Friedrich Erismann azt írta, hogy a fertőző betegségeket nem a mostoha életkörülmények váltják ki. A fertőzések mérgezések, mert "a kifejlődésükhöz ún. specifikus ok szükséges: oly különös betegséget okozó méreg, mely kívülről hatol be a szervezetbe" 16 . Hölbling Miksa véleménye szerint a járványok oka az, hogy "a köznép házai egészségtelenek, táplálékja sovány, ruházatja, ágyai czéliránytalanok és a kora házasságok" 11 . Rózsay József a járványok okának az emberi ürüléket gondolja, mert ennek rothadása és a nagymértékű gombaképződés káros, a fertőzést terjesztő anyagokat juttatnak a levegőbe 78 . Teendők járvány esetén Magyarországon az 1876. évi XIV. tc. vetette meg a járványok elleni védekezés törvényes alapjait. A törvénycikk részletes útmutatást adott a járványok kialakulásának és terjedésének megakadályozására. A 10.§ kimondja, hogy a lakóhelyek közelében fekvő és az egészségre veszélyes posványokat és mocsarakat a hatóság köteles felszámolni, továbbá a hatóság feladata gondoskodni az utcák és a terek tisztántartásáról. A ll.§ a hatóságok által egészségtelennek ítélt lakások kiürítéséről és kisajátításáról rendelkezik. A 28.§ a fertőző betegségben szenvedő tanulót eltiltja az iskola látogatásától addig, amíg gyógyultságát hatósági okmánnyal igazolni nem tudja 79 . Az 1876. évi XIV. tc. 80.§ értelmében, hogyha valahol több egyén egyidejűleg ugyanabba a betegségbe esik, vagy ha ragályos kórok esetei mutatkoznak, akkor a községi elöljáróságnak kötelessége ezt a községi ügyekben első fokú hatóságnak azonnal bejelenteni, aki erről a törvényhatóságot értesíti. A bejelentés az orvosok, tanítók, papok, bábák, halottkémek és mindazok kötelessége, akik tudomást szereztek a megbetegedésről. A bejelentést elmulasztó lelkész, tanító és kisdedóvó az 1876. évi XIV. tc. 7.§ értelmében 300 Ft- ra büntethető. A fertőző beteget be nem jelentő orvos szintén 300 Ft-ra büntethető az 1879. évi XL. tc. 99.§ alapján. A kötelező bejelentés alá eső betegségek a következők: diftéria és croup, scarlatina (skarlát), morbilli (kanyaró), pertussis (szamárköhögés), variola, varicella, variolois (himlő különböző fajtái), tyfus abdominalis (hastífusz), tyfus exanthematicus (kiütéses tífusz), dysenteria (vérhas), cholera asiatica és cholera nostras ( ázsiai és honi kolera), parotitis cerebrospinalis (járványos fültőmirigy-gyulladás), trachoma, febris puerperealis (gyermekágyi láz). A bejelentés után a körorvos köteles volt a beteget vagy a betegeket megvizsgálni. Ha az orvos más községben lakott, akkor a községi elöljáróság gondoskodott a helyszínre szállításáról. Ha az orvos fertőző beteget talált, akkor erről portómentes vörös levelezőlapon értesítette a községi elöljáróságot és a szolgabírót. A főszolgabíró feladata volt, hogy minden bejelentett esetről tájékoztassa az alispánt. Az 1893. évi március 11-i Erismann F.: Népszerű egészségtan. Bp. 1884. 332. Hölbling: i. m. 149. Rózsay J.: Adatok a ján'ányok terjedésének oki viszonyaihoz. Pest, 1870. 9. Korányi F.: Fertőző betegségek terjedésének gátlása községekben. Bp. 1886. 12.
