Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Géra Eleonóra Erzsébet: Egészségügy, demográfia és járvány a 19. századi Baranyában
17,415 szám alatt kelt körrendelet szerint az egyes községekben fellépett első esetekről a belügyminiszternek 24 órán belül jelentést kellett tenni és félhavi kimutatásban az összes előfordult szórványos esetett fel kellett terjeszteni. A főszolgabíró feladata volt a bejelentőlapok megőrzése, hónaponkénti bontásban másfél évig. Ha a járvány kialakult, akkor a diftéria, tífusz, kanyaró és a skarlát esetén 15 naponként, a koleráról pedig 5 naponként kellett jelentést felterjeszteni a minisztériumnak. Ezt a jelentést a megyei tiszti főorvos állította össze és az alispán írta alá. A 1876. évi XIV. tc. 9.§-a alapján a belügyminiszter azokra a vidékekre, ahol a halálozás járványmentes időben a rendes mértéket felülmúlja, a helyi viszonyokat megvizsgáló küldöttet küldhet ki 80 . Több megbetegedés esetén a főszolgabíró a járási orvossal együtt kiment a helyszínre és a helyzetnek megfelelő intézkedéseket foganatosított, amelyekről jelentést tett az alispánnak. Az általuk hozott intézkedések végrehajtása a községi elöljáróságra hárult. A végrehajtás ellenőrzését a járási orvosra bízták. A főszolgabíró állapította meg, hogy a járási orvos milyen időközönként látogassa meg a fertőzött települést. Ezekben a községekben a járási főszolgabírónak vagy helyettesének hetente legalább egyszer kötelessége volt megjelenni. A fertőző beteg házára, jól látható helyre vörös táblát szegeztek figyelmeztető felirattal. A házba csak a családtagok, az orvosok és az ápolók léphettek be, ennek betartását a községi közegek ellenőrizték. Ha a falu több pontján is felütötte a fejét a járvány, akkor a települést több kerületre osztották és ezekbe utcai biztosokat neveztek ki. A szülők és a rokonok feladata volt a beteg gyermek számára orvosi gyógykezelésről gondoskodni. A szülők ellenkezése esetén kényszergyógyítást rendelhettek el 81 . A kezeltetést elmulasztó szülőkre 300 bírságot szabtak ki 82 . A főszolgabíró feladata volt, hogy a kényszergyógyításnak érvényt szerezzen 83 . 1895-ben 360 esetben folytattak vizsgálatot olyan szülők ellen, akik hét évnél fiatalabb gyermekük gyógyíttatását elmulasztották. Közülük 60 szülőt marasztaltak el 4 . Problémát okozott a járványban elhaltak holttestének tárolása is, mivel a járványok áldozatainak hulláit a többi hullától elkülönítve kellett tárolni, s ezek az ideiglenes ravatalozók sértettek a családtagok kegyeleti érzéseit. így egyre több helyen építettek a járványban elhaltak számára az igényeknek megfelelő ravatalozót. A halottat legkorábban 48 órával a halál beállta után lehetett eltemetni. Kivételt csak járvány esetén lehetett tenni, ekkor a halottkém külön felhatalmazást kapott a törvényhatóságtól az egyébként kötelező rendelkezésektől eltérő intézkedések meghozatalára. Azokban a házakban, ahol fertőző beteg volt, kötelező fertőtlenítő eljárást végeztek el és csak ennek megtörténte után vették le a ház faláról a figyelmeztető táblát. Az 1876. évi XIV. tc. 81.§ kimondja, hogy csak a kolera és a diftéria esetekre rendel el kormányhatósági intézkedéssel kötelező fertőtlenítést. A nagyobb községek önállóan, a kisebbek pedig közösen alkalmaztak egy, a fertőtlenítésben jártas személyt. A járvány végét kizárólag a tiszti főorvos mondhatta ki. A járványokban vagy fertőző betegségekben elhunytak tetemét kihantolni és elszállítani csak a járvány hi0 Korányi: i. m. 11-13. 1 7 éven aluli gyermekek gyógyítását 1877-ben 49 087, 1878-ban 59 216, 1879-ben 55 580, 1880-ban 62 273 esetben mulasztották el. A mulasztás miatt 1877-ben 2319, 1878-ban 8055, 1879-ben 5496, 1880-ban 9816 esetben róttak ki büntetést. Orvosi segítség nélkül 1877-ben 78 709, 1878-ban 97 891, 1879-ben 83 258, 1880ban 98 779 fő hunyt el. Forrás: Láng L. - Jekefalussy J.: i. m. 432. 2 1879. évi XL. tc. 99.§. 3 1879. évi XL. tc. 20.§. 4 175/1895. Baranya vármegye tiszti főorvosának iratai. IV. 413. 5. doboz.
