Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Géra Eleonóra Erzsébet: Egészségügy, demográfia és járvány a 19. századi Baranyában
1878-ban vette át a kórház irányítását dr. Erreth Lajos. 1885-ben 16 365 Ft-ért renováltatta az épületet, és 39 414 Ft-ért főző- és mosókonyhát, gép- és kazánházat építtetett. 1891ben a telek nyugati oldalán új szegényház épült. A kórház udvarán álló régi szegényházat kórtermekké és megfigyelöosztállyá alakították át. 1895. október l-jén egy évi építkezés után megnyitották az új főépületet, és ekkor bontották le a régi szegényház maradványait. Az új főépület kivitelezését 156 000 Ft kölcsönből és a 20 000 Ft-os kint lévő tartozásokból fedezték. A területet keleten a Rudolfineum 54 , a kórházi kápolna, a régi kórházépület keleti szárnya, északon a régi épület északi szárnya és a főépület, nyugaton a főépület nyugati szárnya és a városi szegényház zárta el a várostól. A délen elterülő konyhakert a város alatti rétekkel volt határos. Az épülethálózattal körülvett angolkert közepén feküdt a központi konyhaépület, mellette és délre a kazánház. Az alsó park keleti részén a megfigyelőosztály földszintes épülete, mögötte a sütőkonyha és a jégverem, a déli részen a fertőző betegek számára az emeletes elkülönítő épület, távolabb a nyugati oldalon a hullakamra és a városi fertőtlenítőkamra helyezkedett el. A főépületben összesen 108 ágy volt. A főépület nyugati szárnya 36 m hosszú, északi szárnya 45 m hosszú volt. A földszinten a főorvos, az inspekciós orvos és a bentlakó másodorvos lakása mellett a betegek felvételére szolgáló osztály külön fürdőszobával, emellett felvonóval (amelyben a beteg ágyával együtt, kíséretében egy ápolóval és egy orvossal fért el) és hét szobával rendelkezett, melyek egy vagy két beteg befogadására voltak alkalmasak. Az első emelet északi részén két tízágyas, egy egyágyas és egy háromágyas sebészeti kórterem helyezkedett el férfiak számára, ehhez a nyugati részen fürdő csatlakozott. Délen a nagy 217 m 2-es belgyógyászati kórterem 25 fő elhelyezésére volt alkalmas. A második emeleten ugyanilyen elrendezésben a női betegek számára tartottak fenn kórtermeket. Ezen a szinten a két kisebb sebészeti kórterem helyén műtőterem és szertár volt. A főépület kórtermeinek falai 5 m magasak voltak. Szürkébe játszó olaj festékkel kenték be őket. A termek egyik oldalán a légfűtés, másik oldalán a szellőztetés szabályozható szelepei helyezkedtek el. A főépületben a Körting szabadalmát követő központi fűtés működött. Az épület ablakait emelőszerkezet segítségével, felül lehetett nyitni. A sebészeti termeket Zsolnay-féle kerámával burkolták, a belgyógyászatiakat amerikai tölgyfapadlóval. A kórtermekben a berendezés a faltól fél méterre és egymástól egy méterre lévő sodronybetétes vaságyakból, lószőr matrac derékaljból, egy fehér huzatos toll vánkosból és lepedőbe varrt fehér szőrű pokrócból állt. Minden ágy mellett állt egy Thonet szék és egy vasból készült éjjeliszekrény, rajta egy porcelán köpőcsészével, egy pohárral és a villamos csengettyű körtéjével. A betegek ágyneműjét és fehérneműjét hetente cserélték. A kórtermeket összekötő kisebb fűtött folyosókon minden terem számára három, billenő lavórral ellátott mosdószekrény állt. A szennyvíz szagtalanító szifonnal felszerelt csővezetéken keresztül a kórház alatti boltozott vadvízárokba jutott. Agynemű melegítésére minden osztályhoz gáz-kataplazma és gázteafőző tartozott. A műtő, Erreth Lajos bőkezűségének köszönhetően, külföldi viszonylatban is modernnek számított. A világítást 128 normál gyertya fényének megfelelő villanylámpák biztosították. A kórház Dr. Schmidt-féle műtőasztallal rendelkezett, amelyet minden irányba mozPécs város egyik árvaháza, 3-4 éves kortól 12 évesig 70 gyermeket neveltek itt.
