Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

mihez eföld aranya talmi: arany szíve, arany mosolya mind értünk ingyen adja oda, s győzünk-e meg sem tudja soha, mert halni kell neki, halni. " (Babits Mihály: Fiatal katona) „ Tél tél után, év év után, négyszer hajtott a galy, vakon, nagy kényszerek között harcolt a bús magyar. Harc harc után, nyár nyár után ötször lehullt a lomb: oly híven adta mindenét, s oly ingyen, a bolond! Ki vérünk ízét ismered, tégy vallást, karszti kő, s ki jól tudod jajunk szavát, vad omszki levegő, valljatok, magyar csillagok, védjétek a magyart: volt-e dalunk, vagy sóhajunk, mely nem békét akart? Mint aki méccsel intene balgán, a Nap elé, úgy lobogtattunk álmokat a Szeretet felé. Szemeink száraz fellegek, s miként az aszú táj, sivár lelkünk, zsibbad és nem tudja már, mi fáj... " (Babits Mihály: A könytelenek könnyei) Védett diákkori környezetemben, szolid polgári jólétben felnövekedve ismeretlen maradt előttem, hogy mekkora szociális ellentmondásokkal sérelmekkel van tele a világ. Azt pedig különösen nem sejtettem, hogy e sok feszültségnek a villámait, erőszakosságokba torkolló következményeit a mi országunkban is el kell majd szenvedni egyszer. Évtizedekkel később értettem meg, immár történelmi távlatban József Attila súlyos szavait, amiből kiderült számomra az 1930-as évek Magyarországának az a valósága, ahogyan azt a költő látta és tapasztalta. 0 zárta le a nagy elődök üzenetét, a legfontosabbakat, melyekből a nagy európai múlt számomra összegződött. „ Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat