Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

nyünket s az új ember megszületésének akarását. Fáraszt minket az ember látványa — mi a nihilizmus ma, ha nem pontosan ez? Belefáradtunk az. emberbe... " (Fr. Nietzsche: Adalék a morál genealógiájához) Eljöhet az idő, amikor a csőcselék leend az úr és sekély vizekbe fojt majd minden időt" (Fr. Nietzsche: Zarathustra, III.) „Nálunk minden beszél, ők mindent agyonbeszélnek. Es ami még tegnap túl kemény vala magának az időnek is és fogának, ma már szétnyúzva, szétrágva lóg ki a maiak szájából. " (Fr. Nietzsche: Zarathustra, III.) „A szellemileg korlátoltak legkedvesebb bosszúja, erkölcsi ítéleteket ejteni azokról, akik kevésbé korlátoltak; a kárpótlás egy fajtája ez, amiért a természet mostohán bánt velük, s egyúttal jó alkalom arra, hogy szellemessé, finomabbá válhassanak: A bosszúság tudvalevőleg szellemessé tesz. • • " (Fr. Nietzsche: Túl az erkölcs világán, VII.) A vélekedések motivációi biológiai, létfenntartó, hatalomszerző késztetések. Ez a meghatározottság erőteljes hangsúlyt kap nála és egybecseng a darwinista szemlélettel, a természetben mindenütt felfedezhető alkalmazkodási mechanizmusok analógiáival: „Minden eddigi filozofálásban nem az igazság felkutatása a lényeg, hanem egész más dolgok: az egészség, a jövő, a növekedés, a hatalom, az élet... " (Fr. Nietzsche: A vidám tudomány, Előszó) „Minden logikai okoskodás látszólagos önkénye mögött is értékmegállapítások rejlenek, jobban mondva: fiziológiai követelmények egy bizonyos fajta élet fenntartására. " (Fr. Nietzsche: Túl az erkölcs világán, I.) Az általános dekadencia megállítását, a negatív folyamat visszafordítását Nietzsche az Übemenschben képzeli el. És ezen az úton már aligha követhető: „Az emberfeletti embert hordozom szívemen, az az én elsőm és egyetlenem, és nem az ember: nem a felebarát, nem a legszegényebb, nem a legszenvedőbb, nem a legjobb. Oh, én véreim, ha mit szeretni tudok az emberen, az, hogy ő átmenet és lemenet. Es rajtatok is sok van, mi szeretetre és reményre indít. Hogy megvetni tudtatok, ti felsőbbrendű emberek, az reményre indít engem. Mert a nagy megvetők a nagy tisztelők. Hogy kétségbe estetek, az nagyon tiszteletre méltó. Mert nem tanultátok meg, miképpen kell magatokat megadnotok; nem tanultátok meg az eszélyesség apró fogásait... " (Nietzsche: Zarathustra, IV.)