Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

gári ízlés egyre kevésbé feleltek meg egymásnak. Már csak azért sem, mert a modern élet felgyorsult ritmusát, neurotizálódását tükröző alkotások új tematikája és formanyelve igen kevesek számára volt követhető. Az elit és a konzervatív művészet útjai végleg elváltak. A költészetben Charles Baudelaire A romlás virágai („Les fleurs du mal") című versciklusa jelentette ezt a gyökeres fordulatot. A költő a züllöttség élményeibe avatja be az olvasót, bevezeti a bűnös gyönyörök, a morbid szenvedélyek, a mákonyos varázslatok világába. Szerb Antal szerint ezek a versek „egy fekete szépségű boszorkányszombat állomásai". Az idézett Előhang részlete érzékelteti milyen messzire jutottunk: „Butaság, kapzsiság, tévelygés, ferde vétek oltja testünkbe és lelkünkbe mérgeit; s mint koldus éteti öntésién férgeit, mi éppen úgy vagyunk sok drága búnknak étek. És bűnünk mind makacs, igaz bánatra gyáva; ki gyón is néhanap, jó zsíros bérre vár, aztán vigad megint, nyakig hadd lepje sár, s lemosni mocskaink csak ronda könny a láva. Párnáján ringat a fő-fő Varázsló-isten, a Sátán s álmot ád, mely romlással marat, s a gazdag, tiszta érc, a híres akarat párává lobban el az alkimista-üstben. " (Charles Baudelaire: A romlás virágai, Előszó) Láthattuk az eddigiekben, milyen hatásokra, milyen fázisokban alakult ki a civilizációs fejlődés Európa fejlett országaiban a 19. század második felére. A nyilvánvaló pozitívumok mellett szükségképpen megjelentek a hátrányos, ellentmondásos következmények is. És sorra feltűntek a kritikus, jobbító szándékú leleplező, programadó írások, felhívások az emberiség sorsán, jövőjén aggódó értelmiségiek tollából. Filozófusok, szociológusok, moralizáló szabadgondolkozók, közgazdászok, politikusok, esztéták terjedelmes névsorát találjuk a korabeli szerzők között. A leghosszabb távlati hatást közöttük Marx és Nietzsche keltette. A marxizmus évszázados politikai karriert ért meg. Nietzsche gondolatai a morálfilozófiában és az esztétikában hagytak maradandó nyomot. Nietzsche gyökeres, kíméletlen antikonformista kritikája példátlanul heves pozitív és negatív reakciókat váltott ki a korabeli közvéleményben. Ezt nem csupán gondolatainak eredetiségével, hanem költői nyelvezetének szuggesztivitásával is magyarázhatjuk. Diagnózisa a kortársi irodalomról: „Az európai ember kicsinysége és egyenlősdisége jelenti számunkra a legnagyobb veszedelmet" ... „Ma semmit sem látunk ami nagyobb akarna lenni, gyanítjuk, hogy minden csak züllik és egyre züllik, az ember sekélyesebb, jóindulatúbb, okosabb, türelmesebb, középszerűbb, közönyösebb, fölöslegesen bonyolultabb és keresztényibb lesz — az ember minden kétséget kizáróan egyre jobb lesz. Es pontosan ez Európa végzete, már nem félünk az embertől és ezzel feláldozzuk ember szeret etünket, iránta érzett tiszteletünket, belé vetett remé-