Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon el nem hagynám én szülőföldemet, mert szeretem, hőn szeretem, imádom gyalázatában is nemzetemet. " (Petőfi: Magyar vagyok) így látta a költő 1847 telén a hazai állapotokat, nem sejtve még, hogy alig több mint egy évvel később harcra készülődik a nemzet, hogy e harc dicsősége és bukása összefonódik majd az ő sorsával. Miután az eruópai nemzeti szabadságharcok befejeződtek, a társadalmi aktivitás a felgyorsult civilizációs fejlődés szféráiban találta meg érvényesülési lehetőségeit. Mint ilyenkor általában, a szellemi élet értékei háttérbe szorultak, a hazafias lelkesedés lelohadt, csak retorikában maradt meg. A lakosságot elsősorban az anyagi gyarapodás foglalkoztatta. Azok pedig, akik elkötelezetten részt vettek a forradalmi mozgalmakban, keserűen fogadták e változásokat. így volt ez hazánkban is. Az öregedő, betegeskedő, kiábrándult Arany János kegyetlen Szózat-parafrázisával jellemezte a kialakult helyzetet: „ Hasadnak rendületelenül légy híve, ó magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig ezt ápold, ezt takard. A nagy világon e kívül nincs más, a mit mívelj: Áldjon vagy verjen sors keze, itt enned, innod kell. Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt, ez a föld másra nem való, csak hogy eltékozold. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Botorság volna ezt a hont neked fenntartani. Szabadság! Itten hordozók véres zászlóidat, Szabad száj! Itt csikorgatod véres fogaidat. " (Arany János: Hasadnak rendületlenül) A fejlett nyugati országokban nagy léptekkel megindult általános technicizálódással összekapcsolódott a kapitalista fejlődés. Az ezzel járó társadalmi következmények közé tartozott többek között, hogy az irodalmi alkotók megélhetése főként attól függött, mennyire alkalmazkodnak a nagyközönség elvárásaihoz. A művészeti avant-garde és az átlag pol-