Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
maga is arra utal, hogy e második kiadás nem egyszerű utánnyomat, hanem bővített, javított kiadásról van szó igen koncentrált feldolgozásban. A hangsúly ebben a kötetben a gyógyszereken van, a terápiás szempontok csak érintőlegesen fordulnak elő. A szerzők száma háromra bővült, a két történész mellett a legmodernebb kutatási eredményeket képviselő, magasan kvalifikált tudós is bekapcsolódott a munkába, aki egy gyógyszergyár-vállalat reszortvezetője is egyben. A gyógyszerészettörténet mindig is a gyógyszerek történetét jelentette, a legtöbb szakember a hivatását ipartöténetként is felfogta. Az első nagyobb összefoglalást a magyar Issekutz Béla: A Gyógyszerkutatás története c. 1971-ben kiadott könyve jelentette, amely főleg a 19-20. századi gyógyszerkincs fejlődését mutatta be. A szerzők e jelen kötet koncepcióját ehhez kapcsolódva alakították ki, anélkül, hogy annak felépítését átvették volna. A könyv alapja a modern gyógyszerészettörténetírás, amelybe a terápia már nem fér bele. Bizonyos gyógyszercsoportokat sem tudtak a szerzők olyan súllyal szerepeltetni, mint azt a modern felhasználás indokolná, ezért a hangsúlyeltolódások, aránytalanságok inkább a mostani kutatás állását és problémáit tükrözik. A kompromisszumok az egyes gyógyszerfajták esetében elkerülhetetlenek voltak, pl. az orális antidiabetikumok esetében, amelyek az inzulinnál kerültek megtárgyalásra. A mű - akárcsak az első kiadásban - 4 részre oszlik: Az első rész terápiával, koncepciókkal és gyógyszerformákkal foglalkozik az ókortól a 20. század végéig, amely teret enged a humoral-, szolidor-, cellulorpatológiának, a receptorelméletnek, homeopátiának, és ezek jeles képviselőinek. A második rész a gyógyszereket tárgyalja az ókortól a 19. század végéig. Itt a növényi-, állati-, ásványi eredetű gyógyszerek, asztrológiai-, mágikus- és kémiai eredetű készítmények találhatók kiegészítve a szennypatika adalékaival Nem maradhattak ki az Újvilágból átvett alkotóelemek és készítmények sem: guajakfa, dohány, kínafa kérge (kinin), a drogok, amelyek különféle gyógyszereknek szolgáltak alapanyagként. A harmadik fejezetben a természetes anyagokat dolgozzák fel a szerzők: olajok, vitaminok, hormonok, enzimek, antibiotikumok, gombakultúrák képviselik a nagyobb egységeket. Külön részt alkotnak a szérumok, oltóanyagok és az ezzel összefüggő immunológiai meggondolások. A negyedik rész a szintetikus gyógyszereket tárgyalja, amely terjedelménél fogva hosszabb mint az előző fejezetek együttesen. Az elmúlt évek fejlődése nagyban érintette ezt a gyógyszercsoportot, ez indokolja a behatóbb megbeszélést. A könyv különös értéke, hogy a legalapvetőbb német és európai szakirodalom klasszikusaitól közöl bibliográfiát a nagyobb fejezetekre támaszkodva - a teljesség igénye nélkül, amely a szakembernek és egyetemi hallgatónak, de a téma iránt érdeklődő, képzett olvasónak is megkönnyiti a tájékozódást és a történelmi háttér jobb megértését szolgálja. Érdekes színfoltot képviselnek a fekete-fehér ábrák, e tárgyak a heidelbergi Gyógyszerészeti Múzeum tulajdonában vannak. Kiválóan szerkesztett útmutató e könyv, amely segít eligazodni e tudományág fejlődésében, az egyes korszakok jellegzetességének feltérképezésében és bemutatja azt is, mennyire felgyorsult ez a fejlődés napjainkban. A kötetet név- és tárgyszómutatóval, valamint „idézet"- mutatóval zárul. Rákóczi Katalin Oomen-Halbach, A. K.: Briefe von Walter von Brunn (1876-1952) an Tibor Győry ( 18691938) aus den Jahren 1924-1937. Ein Beitrag zum Korrespondentennetz Tibor Győry s mit deutschen Medizinhistorikern. Remscheid, Gardez! Verlag, 2004. 500 p., ill. [Studien zur Geschichte der Medizingeschichte und Medizingeschichtsschreibung, Bd.l.]
