Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
Thomas Rütten - jelenleg a newcastlei egyetem tanára - szerkesztésében egy új sorozat indult útjára, amely szándéka szerint az orvostörténelem és az orvostörténetírás történetét kívánja olyan nemzetközi kutatói gárdával feltárni, akik ezen összetett tudományág feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges sokrétű képzettséggel rendelkeznek. Az elgondolás figyelemre méltó és e diszciplína átfogó, elmélyült ismeretét tükrözi, hiszen az orvosokon kívül a történészeket, nyelvészeket, filozófusokat, antropológusokat, szociológusokat, régészeket stb. egyaránt be kívánja vonnia munkába. Mivel egyik terület kutatását, illetve kutatóit sem szándékozik alárendelni a másiknak, a közös munkálkodás remélt eredménye lebeg a szeme előtt, amely az adott téma lehetőség szerinti leghitelesebb ábrázolása lehet. A cél eléréséhez természetesen a legfontosabb források feldolgozása szükséges: az írásos dokumentumokon túl a tárgyi emlékek (csontok, balzsamozott és exhumált emberi maradványok, mindenféle gyógyászati eszköz és használati tárgy, képzőművészeti alkotások, falfeliratok, papiruszok, a későbbi időkből a hangi és képi dokumentumok stb.) analízisét is jelentené. A nagylélegzetű vállalkozás első lépéseként természetesen az írásos dokumentumok feldolgozását szorgalmazza a szerző, hiszen a még levéltárakban megbúvó személyes feljegyzések, levelezések, kiadatlan töredékek a legalkalmasabbak arra, hogy egy korszak, egy felfedezés, egy-egy kiemelkedő egyéniség, egy szűkebb kérdéskör valós tartalmát bemutassák az esetleges ellentmondásokkal, dilemmákkal egyetemben. A nagy közös munkához a szerkesztő - nem titkolt szándékkal - partnereket keres a téma nemzetközi kutatói körében. A sikeres megvalósulást őszintén kívánjuk. A sorozat első kötete az egyetemes orvostörténelem két kimagasló egyéniségéhez, a német Walter von Brunn-hoz (1876-1952) és a magyar Györy Tiborhoz (1869-1938) kapcsolódik. Szakmai és személyes kontaktusuk alakulása követhető nyomon rendkívül intenzív levelezésük egy részének - Walter von Brunn válogatott leveleinek - közreadásával. 1924 szeptemberében találkoztak először Innsbruckban a Német Orvostörténeti Társaság ülésén, majd levelezés útján tartották a kapcsolatot. A következő személyes találkozás 1936 márciusában volt Budapesten, amikor Győry Tibor meghívására a Budapesti Királyi Orvosegyesületben Brunn az iskolaegészségügy történetéről tartott előadást. Brunn 1940-es budapesti útja alkalmával már csak Győry sírja előtt róhatta le tiszteletét. Az egyetemes orvostörténelem kutatását, az orvostörténetírást és oktatást érintő átfogó kérdések megvitatásán túl érdeklődésük közös „tárgya", írásos eszmecseréjük visszatérő témája Semmelweis Ignác személye, munkássága, a gyermekágyi láz kóroktanával kapcsolatos prioritási kérdés problematikája volt. Mivel a levelezés - ha csak nem a fiktív levél irodalmi műfajáról van szó - két személy között zajlik, jogosan tehetjük fel a kérdést: jelen esetben miért csak az egyik levelező partner írásai kerültek a nyilvánosság elé. Minden írásos emlékre - nem csupán a könyvekre - vonatkozik az, hogy megvan a sorsuk, eltűnésüknek, hányódásuknak, majd újbóli előbukkanásuk személyekhez, és sok esetben a történelem viharaihoz, a szerencsés, vagy tragikus véletlenekhez kapcsolódik. így történt ez Brunn és Győry leveleivel is. Walter von Brunn levelei a közelmúltban kerültek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának birtokába ajándékozás útján, ahol gondos feldolgozás, katalogizálás után a gyűjtemény értékes egységet alkot. Összesen 267 levélből és levelezőlapból 139-et talált a nyilvánosság számára értékesnek a kötet összeállítója. Győry levelei azonban a háború viharainak estek áldozatul. Mennyiségük részben Brunn válaszlevelei alapján mérhető
