Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

dését a jelen könyvben is idézett pszichológus Polcz Alaine (például A halál iskolája. Bp., Magvető 1989.). A magyar thanatológiának immár hét esztendeje saját folyóirata is van a Kharón thanatológiai szemle, amelynek főszerkesztője ugyancsak Polcz Alaine. Az egyre gazdagabb magyar halálirodalom jelen darabja különösen a 18-19. században divatos tetszhalál-fóbia magyar vonatkozásait dolgozza fel. A haláltémák legnépszerübbike valószínűleg az öngyilkosság, vele kapcsolatban különösen a kulturálisan megalapozott öngyilkossági hullámokat szokás emlegetni. Ilyesmit váltott ki például az oroszoknál Szergej Jeszenyin (1925), sőt talán Vlagyimir Viszockij (1980) halála is, nálunk pedig a "Szomorú vasárnap" című sláger (zeneszerző Seres Rezső, szövegíró: Jávor László, 1935; érdekes módon maga Seres is öngyilkos lett 1968-ban, 78 éves korában), s a jelenségről szól Arany "Híd-avatás" című költeménye (1877), illetve Zichy Mihálynak ehhez készített plasztikus illusztrációja is. A magyar népballadák egyik fő témája az erőszakos halál. Ami a népi halálmeghatározást illeti, a lélekkel, a vérrel és különböző szervekkel hozzák kapcsolatba. Különösen érdekesek Keszi-Kovács Lászlónak ("Adatok a magyar néphit lélek és halál képzetéhez." In: Hoppal Mihály - Nóvák László (szerk.): Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 10. Halottkultusz. Bp., MTA Néprajzi Kutatócsoport 1982. 118-122) a kovásznai Lakócsa és Barta nevü havasokban gyűjtött, ide sorolható meghatározásai. "Ha egészséges valaki, mi mindennek kell érnie, hogy kiszállják belőle a lélek? Három fő okot találunk: 1. ha agyon csapják az embert, vagyis szét zúzzák az agyát, 2. meghal az ember, ha szíven szúrják, ha a szívét éri roncsolódás és 3. ha vérét veszik egészen, akkor is «halalé valik». íme három fő oka van a halálnak; ezek közül akármelyik éri az embert, belehal. Egyébként törhetik, zúzhatják, metélhetik, csonkíthatják a testet: kiheveri, felépül" (i. m. 119). A nehezen pusztítható hiedelemlények közül a vámpírt állítólag kihegyezett póznának a szívébe szúrásával lehet kivégezni. Tudományosan és azt követően jogi értelemben a légzés és a keringés, illetve a szívmozgás leállta számított a halál fő ismérvének, majd az agyhalál lett a fő kritérium. Mindenesetre az élet és halál között valamiféle kontinuum van. Ennek a kontinuumnak az elméleti tanulmányozásához nagy segítséget nyújthat az Eleonor H. Rosch által kezdeményezett prototípus-szemantika (lásd erről Kicsi Sándor András: "A prototípus-szemantikáról." Gond, 29-30 (2002). 76-84). Bár az élő és élettelen megkülönböztetés a magyar grammatikát nem járja át, szórványosjelenségek arra utalnak, hogy ennek is van jelentősége nyelvünkben. Erre utal például a számbeli egyeztetés során néhány szerkezet viselkedése: A lány és a fiú az asztalon /fekszenek/fekszik. A ceruza és a toll az asztalon /fekszenek/ fekszik. Nyelvészeti és thanatológiai szemponból egyaránt érdekes, hogy míg a Péter az ágyon fekszik, és a Péter teste az ágyon fekszik - mondatok szinonimaként értelmezhetők (az utóbbi ugyan elsősorban halottra utal), a Péter diplomát kapott mondat jó, ellenben a *Péter teste diplomát kapott elfogadhatatlan. Tehát magában a grammatikában is kimutatható az élő vs. élettelen distinkció, s így nem csodálkozhatunk azon, hogy számos nyelvközösségnek érdekesek és színesek az idevágó hiedelmei, cselekdetei. A valójában meg nem halt, de eltemetett, sírba helyezett illető sorsába belegondolni szörnyű érzés, s ennek átélése az emberek jelentős részét élénken foglalkoztatja. Sokféle erre