Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

Ioannész Khamatérosz (Johannes Camaterus) orvosi képzettsége bizonytalan. Egyetlen ránk maradt alkotása az Introductio in astronomiam (Bevezetés az asztronómiába) az orvostudomány és csillagok kapcsolatát elemzi (WEIGL 1908). A könyv címe helytelen, mert nem az asztronómiába, (azaz csillagászatba), hanem az asztrológiába, a csillagjóslásba avat be a szerző. Irománya nélkülözi az orvosi, természetrajzi ismereteket, áltudományos, babonás képzeteket tartalmaz. Mutatóul néhány „megállapítása": A jobb hallószerv, a lép, a húgyhólyag a Szaturnusz, a bal hallószerv, a vesék és a visszerek a Mars uralma alatt állnak. A Szaturnusz befolyásának következménye a fulladás, orrvérzés, vizelési zavar, kólika és a vesegyulladás. A csillagok és bolygók születés időpontjában tapasztalt konstellációjából kívánja megmondani, hogy az újszülött melyik szerve fog megbetegedni élete során. Apokaukosz (12.-13. század) naupaktoszi püspök, aki vese és húgyhólyag kövességben szenvedett. Saját tapasztalatai alapján számolt be a kövek elakadásáról, a vesekő és vesehomok ürítésről, (DELEM

ARES 2000). Különösen érdekes része írásának a távozott köveinek alaki vizsgálata. Állatorvosok, állatorvosi irodalom Bizáncban Az állatorvosi munkák száma meg sem közelíti a humán gyógyászattal foglalkozókét. Ez talán abból adódik, hogy kevésbé tartották fontosnak a háziállatok kezelését, illetve csak azokkal foglalkoznak - a lóval, öszvérrel, kutyával - amelyek különleges szerepet kaptak a bizánciak életében. A disznók, juhok, kecskék kórképeit, gyógyításukat nem is az állatorvosi, hanem a mezőgazdasági enciklopédia, a Geoponika tartalmazza. A lónak elsősorban a hadászatban, az öszvérnek, szamárnak a katonai és civil teherhordásban volt jelentősége. Nem véletlen, hogy az ismert állatorvosok többsége a hadsereg lódoktora. A kutyát pedig főként a vadászatokban, házőrzésben és mint Niképhorosz Basziliakész költeményéből értesülünk, a vakvezetésben hasznosították. A humán orvosképzéshez mérhető szervezett oktatásról, kötelező vizsgákról, évekig tartó gyakorlatról nem tudunk, feltehetően autodidakta módon váltak állatorvossá. Az emberorvosláshoz hasonlóan, nem kizárólag a tudományos müvekben, szakemberek írásaiban találunk állatgyógyászati ismereteket, hanem gyakran a laikusok feljegyzéseiben is. Apszürtosz (4. század) Az első, név szerint ismert állatorvos (hippiatrosz), Nagy Konsztantinosz császár hadseregének „lódoktora". Müvei görög és arab nyelven maradtak fent. Megállapításait a 10. században összeállított Hippiatrica (1. alább) tartalmazza. Pelagoniosz (4.-5. század) szintén a hadsereg állatorvosa. Legfontosabb felismerése, hogy a lovak életkorát fogazatuk állapota alapján lehet meghatározni. Theomnésztosz (4.-5. század) állatorvosi tanulmányát a 9. században készült arab fordítás őrizte meg. Tetanusznak nevezi a lovak, más igavonó állatok végtagjainak megmerevedését, azonban a leírásból és a terápiából kiderül, hogy nem merevgörcsről, hanem a hideg okozta végtag-merevségről, fagyásról van szó (SZABÓ és KÁDÁR 1984).