Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

Pubüus Vegetius Renatus (5. század) Volterrában élt, az utolsó, latinul író, bizánci állatorvos. Teljes terjedelmében fennmaradt könyvét Ars Veterinaria, vagy Digestorum artis mulomedicinae néven ismeri az utókor. Műve nem került be a Hippiatrica gyűjteményébe. A lovak és öszvérek betegségeinek rendszeres leírását saját tapasztalatai alapján adja, görög állatgyógyászati ismereteket alig tartalmaz műve. Egyebek mellett a lovak vérhányásáról, annak kezeléséről, végbél körüli polipok eltávolításáról értekezik. Könyve Európa valamennyi országában igen népszerű volt, a 15.-16. századig használták. Hieroklész (5.-6. század) nem állatorvos, hanem jogtudós, aki azonban lovak gyógyításával is foglalkozott. Megállapította a lovak vesegyulladását (nephritis) és annak tüneteit, közöttük a vérvizelést. Kéziratát a „Curatione equorum morbis"- t a Hippiatrica című gyűjteménybe építették be. Hieroklész monográfiája az első olyan állatgyógyászati összefoglaló, amelyet képekkel illusztráltak (LAZARIS 1999). Kleomenisz (Lindoni Cleomenis) állatorvos, a ló és öszvérgyógyászatról, valamint az állatorvosi gyógyszertanról szóló müvét a Hippiatrica Berolieni tartalmazza. Feljegyzéseinek érdekessége, hogy a lovak klistélyezését, érmetszését szorgalmazta. Részletes útmutatást ad a vérlebocsátás helyeire vonatkozóan (ODDE és HOPPE 1924/1971). Oppianosz (6.század) Künégenetika címmel terjedelmes kódexet szentelt az ebek, elsősorban a vadászkutyák tenyésztésének és kiképzésének, röviden ismerteti betegségeiket, kezelésüket. Művét a 10. században újból kiadták, illusztrálták. Corpus Hippiatricorum Graecorum (más néven Hippiatrica). A 10. században, Bíborbanszületett Konsztantin rendeletére készült állatgyógyászati enciklopédia. A könyvet tizenöt állatorvosi műből állították össze. A szerzők közül Apszürtosz, Pelagoniosz, Hieroklész, Theomnésztosz, Hippokratész (nem azonos az ókor neves orvosával!) Eumélosz, Anatoliosz neve ismert (de néhányuk írása időközben elkallódott). Hippiatrica néven több gyűjtemény maradt fent, eltérő tartalommal, adatokkal. Az irodalomban Hippiatrica Berolinensia (berlini), Hippiatrica Parisina (párizsi), Hippiatrica Cantabrigiensia megjelöléssel szerepelnek, napjaink lelőhelye szerint (DOYEN-HIGUET 1984, ODER és HOPPE 1927/1971). A Hippiatrica ismereteti a lovak anatómiáját, a végtagsérülések konzervatív és műtéti (!!) kezelését, valamint belbetegségeiket. A lógyógyászati mű részletes elemzése KARASSZON DÉNES müvében (1988) olvasható. Geoponika (10. század) néven számon tartott 20 kötetes mezőgazdasági enciklopédia ugyancsak Konsztantin császár rendeletére készült, szerkesztője, összeállítója Kasszianosz Basszosz. A terjedelmes mü 14.-20. kötete az állattenyésztésről, ezen belül a 16. kötet szinte kizárólag állatgyógyászattal foglalkozik. A ló, szamár és öszvér (a legfontosabb igás állatok) betegségeinek tárgyalása a legterjedelmesebb, de szó esik a juhok, kecskék, disznó kórképeiről, terápiájáról is.