Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

tesz ki a neves főpap betegségének, műtétjének részletezése. Az életrajzból tudjuk meg, hogy a 7. században élt Theophan panaszai 50 éves korában kezdődtek, hosszasan betegeskedett, vizelési nehézsége, majd vesegyulladása keletkezett. Végül beleegyezett a műtétbe. A hímtagon keresztül vezették be a kőzúzó eszközt, sikeresen szétmorzsolták a hólyagkövet, a morzsalék a vizelettel ürült. A beavatkozást követően hosszan fekvőbeteg maradt a szent. Theophan biográfiájában található az első feljegyzés a hólyagba vezethető kőzúzó eszközről. A szerzetes hagiográfiája évszázadokkal megelőzte az orvosi irodalom leírását. León Diakonosz, León Grammatikosz és Theodórosz Daphnopathész (10. század) történetírók, nyelvtudósok. Mindhárman megemlítik a Kis-Ázsiában született, mellkasukon összenőtt sziámi ikreket, akik felnőtt kort éltek meg, Konstantinápolyban megkísérelték műtéti szétválasztásukat (BEKKER 1892). Ioannész Szkülitzész (11. század) neves történész, fő műve a Szünopszisz hisztorión (A történetek áttekintése), a 811-1057 közötti időszakot öleli fel. Ebbe szőtte bele a kisázsiai sziámi ikrek életéről és műtéti szétválasztásukról szóló tudósítást. Illusztrált kézirata jelenleg Madridban található. A szerző orvosi jártasságára utal a viszonylag szakszerű leírás (THURN 1973). Ioannész Zónarasz (11. század) történetíró, magas rangú udvari tisztviselő, több uralkodó bizalmi embere, a kor nagy pletykagyűjtője, ám jól értesültsége vitathatatlan, adatai megbízhatóak, több forrásból igazolhatók. Elete alkonyán visszavonult, szerzetesként halt meg. Epitomé hisztorión (Történelmi kivonat) című munkájában több császár {Julianosz, Zoé, stb.) betegségeit, haláluk körülményeit örökítette meg, de olykor a felső körökhöz tartozó személyek kórképeiről (köszvény, bélsárhányás stb.) is beszámol (BÜTTNER-WEBST 1897). Anna Komnéné (1083-1148) művelt, olvasott hercegnő, vaskos történeti munkát, az Alexiaszt hagyta az utókorra (REIFFENSCHEIDT 1878). Művének értékét emeli, hogy megadja a forrásait: Mikhaél Pszellosz, Ioannész Szkülitzész, Mikhaél Attaleiátész stb. írásait. A halála előtt elkészült kézirat az 1069-1118 közötti eseményeket taglalja, bőségesen foglalkozik családjával, két generációra visszamenőleg tekinti át a famíliában előfordult betegségeket. Apja, (/. Alexiosz Komnénosz) bántalmait traumás térdízületi gyulladással magyarázza. Mind Anna, mind férje Niképhorosz Brüenniosz megemlékezett a császár artikulációs zavaráról, az előbbi raccsolásnak, az utóbbi dadogásnak minősíti (L. részletesen a Beteg császárok Bizánc trónján című tanulmányomban). A normannokról szóló fejezetben a betegségekről így elmélkedik: ,Jvliként a testi betegségek - véleményem szerint olykor külső okokból támadnak, olykor viszont a kór oka magától keletkezik, s miként gyakran a környezet egészségtelenségét és a táplálék minőségét okoljuk a láz keletkezéséért, máskor pedig a testnedvek megromlását..." (Kapitánffy István fordítása). A császárlány írásában szó sincsen démonok, ördög okozta kórképekről, reális, szinte természettudományos magyarázatot ad a betegségek keletkezésére.