Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

A felvilágosodás századának költője erdei barangolásában felidézte az antik mitológia ismert alakjait. Ez az asszociáció a korabeli műveltség anyagából adva volt. Igaz, a természettudományos ismeretek gyarapodásával ez a jelképrendszer abban a mértékben halványult az emlékezetben, ahogy a fizikai és kémiai fogalmak meghonosodtak. Erről a változásról olvashatunk Friedrich Schiller szárnyaló költeményében: „... Még midőn a szép világ tiétek volt s a kellemek járszalagán a boldog nemzeteket vivétek, - szép mesék lényei valahány — ah, midőn még fényetekre gyúlt nász, mily egészen más volt a mai! Még midőn templomod, koszorúzták, Vénus Amathusia! Még a költészet varázsburokja fonta a Valót körül puhán. A Teremtésből a lét zuhogva ömlött a sejtelem kapuján. A szerelem keblén a természet magasabb egek trónjára szállt, s látta minden avatott tekintet, — minden — egy Isten nyomát. Hol ma már - így szól egünk tudója egy tűzlabda forg lélektelen, akkor Hélios aranyhintója lejtett át csöndes-fenségesen. Itt a hegytetőn száz Oreád volt, ott áfában egy Driád lakott s táncoló Najádok urnájából zúgtak az ezüsthabok... " (Fr. Schiller: Görögország istenei) A nagy francia forradalmat követő évtizedekben megingott az a társadalmi bázis, amelyen az európai kultúra addig fejlődött. Az egyházi és a rendi hierarchia tekintélye meggyengült, irányító szerepe fokozatosan csökkent. A fökérdés az lett, milyen ideológiához és kulturális értékekhez kötődve folytatódik a társadalom élete, felvetődött, milyen lesz a régi alárendeltségektől felszabadult állampolgár, illetve hogyan lehet őt az új helyzetre felkészíteni. Akkoriban többen foglalkoztak ezekkel a problémákkal. Közéjük tartozott Schiller is. Elméleti munkáinak bő terméséből is kiemelkedik Az ember esztétikai nevelése című nagyívű tanulmánya, amit 27 folytatásos levél formájában írt meg. Ebben alapos felkészültséggel, kimerítően foglalkozott az ember ösztön-érzelmi-értelmi szféráinak kifejlődésével, a megismerés mechanizmusával, az önzés-önzetlenség viszonnyal, a szellemi korlátozottság és szabadosság veszélyeivel, a szépség fogalmával és változataival, a játékösztönnel,