Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

Orvos-szerzők, akiknek csak a nevük ismert Hésziokhiosz Antiokhosz (5. század) medikus évei után 430 körül, került Konstantinápolyiba, ahol neves orvos lett. Müvei elvesztek, csak utalásokból értesülünk róluk. Szevérosz (5. század) tevékenységéről annyit tudunk, hogy a bélbetegségekről készített könyvet, ami elkallódott. Uraniosz (született 560 körül) a fővárosban praktizált, állítólag irodalmi tevékenységet is végzett. Agelevasz (7. század) Sem képzésének, sem működésének helyét nem ismerjük. A vizeletnézésről összeállított kézirata elveszett. Philarétész (Philarétosz, 7. század) A De Pulsibus című művének, csak a latin címe ismert, maga a könyv nem maradt ránk. Damaszkénosz (Damascius, 9.-10. század) Theophilosz Protoszpathariosz kortársaként emlegetik, kisebb munkát írt a menstruációról és kommentárokat készített Hippokratész Aphorismáihoz (DEETZ 1966). Leontion Diakonosz (10. század) a Szt. Lukács templom orvos-diakónusa, valószínűleg nem kórházban dolgozott, feltehetően utcai orvos volt és főként a fülészet érdekelte. Neve Sztülita Szt. Lukács életrajzában maradt fent. Irodalmi tevékenysége kérdéses. Eumeniosz (10. század) Korinthoszban a Szt. Athanasziosz templom papja, egyben orvos is. Alhártyás gégegyulladás miatt sikeres légcsőmetszést végzett, betege felépült. Nevét eredményes műtétje hagiográfiai leírásának köszönhetjük. Ioannész Lazaropoulosz (14. század) Trapezium metropolitája korábban orvos, szerzetes. Főpapként sem hagyott fel anatómiai tanulmányaival, azonban esetleges műveit nem ismerjük. Ioannész Khortaszmenosz (15. század) a Kralész xenon szerzetes-orvosa, aki 1406-ban egy kódex lapjának szélén örökítette meg nevét. Orvos-egészségügyi feljegyzések nem orvosok műveiben Firmicus Maternus a negyedik század derekán élt római tudós. Könyvét, a Libri matheszosz-t Asztrológia címen adták ki magyarul 1984-ben. A nem orvos szerző az asztrológia és jellem, a csillagok állása és életút, valamint a horoszkóp és egészség „összefüggéseit" taglalja. Müvét görögre is fordították, Bizáncban nagy népszerűségnek örvendett a 10. - 11. századig (PAPATHANASSIOU 1999). Prokopiosz (6. század) /. Jusztinianosz császár jegyzője két művében a História Arkanaban (Titkos történet) és a császár építkezéseit dicsőítő munkájában említ orvosi témákat is. Az előbbiben több járvány, Jusztinianosz életmódja, betegségeinek tünetei, és a Theodora által a kiöregedett prostituáltak részére létesített menhely ismertetése olvashatók. Az építkezésekről szóló beszámló kórházak alapításáról, újjáépítésről, gyógyfürdők létesítéséről stb. tudósít (WIRTH és HAURY 1963). Niképhorosz Szkevophülax (9. század) a fővárosi Vlaherna kolostor szerzetese Vita St. Theophanis Homologitis (Hitvalló Szt. Theophan élete) című írásában egy teljes fejezetet