Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

legét tekintve tankönyv-szerű közlés. A másik - érdekesebb és értékesebb rész - gyógyszertan orvosok és gyógyszerészek számára. Táblázatok, recept-minták sokasága, orvosság készítési tanácsok, indikációk után a meglehetősen bonyolult mértékegységek

10 ismertetése zárja a mű nagyobb volumenű fejezetét. Ioannész Sztaphidész a fővárosi Szt. Panthelemon xenon főorvosa, aki a 14. század végén elkészült művét kórházának ajánlotta. A kis terjedelmű (francia fordításában alig húsz nyomtatott oldalnyi) könyv többnyire a gyógyintézetében használatos (vagy régebben alkalmazott) kezelési listákat foglalja magába, nem szakágak, hanem betegségek szerinti felsorolásban. Valamennyi útmutatóhoz rövid kommentárt fűzött (JEANSELME 1930). A kódex végén a gyógyszerek készítését és a komponensek mérését foglalja össze (feltehetően ugyancsak a Panthelemon kórház gyakorlata alapján). Neophütosz Prodromeosz Konstantinápolyban működött, valószínűleg daganat gyógyítással foglalkozó sebész volt. Kódexében (1481/1988) pontos leírást ad az anus és végbél rákjáról és elsőként jött rá az újjal történő végbélvizsgálat diagnosztikus jelentőségére. Megismétli azt a korábbi álláspontot, hogy a székleten jelentkező friss vér a végbél megbetegedését jelzi. Másik kedvelt területe a golyva (Bizáncban nagyrészt jódhiányos struma) gyógyszeres kezelése. Mész, réz, kén tartalmú porokat, növényi kivonatokat rendelt, leghatásosabbnak a tengeri kagylók fogyasztását tartotta (ami helytálló a kagylók magas jódtartalma miatt). Theodórosz Prodromosz lehetséges, hogy azonos Neophütosz-szal. Alkotásának címét nem ismerjük, de az írásmű teljes terjedelmében megmaradt. Prodromosz is sokat foglalkozik a golyva tünettanával, kezelésével, de műtétet csak akkor tart szükségesnek, ha a megnagyobbodott pajzsmirigy körbefogja a légcsövet, és nehézlégzést idéz elő. A szív- és keringési elégtelenség kezelésére sómentes diétát, testsúlycsökkentést és rendszeres vérlebocsátást javasol (RAEDER 1933). Gázai Dorotheosz nevét a pulzusról szóló rövid összefoglalója tartotta fenn. Könyvében újat, jelentőset nem írt. A tizenötödik század orvosi művei Ioannész Argüropoulosz (1393-1487, vagy 1415-1487) az utolsó ismert orvosi író, aki a Birodalom bukását követően is a városban maradt. A Kralész xenonban volt medikus, majd orvos. Az utókor orvos és filozófusként tartja számon. Orvostanhallgatók részére tömör értekezést készített a pulzusról. 1448 és 1453 között kisebb írásokban számolt be a kórházi kezelésekről. Feltehetően ez is oktatási anyag lehetett és nem csak Konstantinápolyban, hanem a ciprusi orvosi és filozófiai iskolában is tanították (TOUWAIDE 1999). latromathematika címen orvos-asztrológiai könyvet készített, amelyben a csillagok állásából következtet betegségekre, emberi sorsokra (PAPATHANOSSIOU 1999). A Gyógyszerek és gyógyszerészet című tanulmányomban (2004) bemutattam a Bizáncban használatos sokféle tömeg és űrmértéket.