Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

A vizelet és vesebetegségek kapcsolatát taglalva azt állítja, hogy a húgyrendszeri megbetegedéseket démonok is okozhatják (DUFFY 1992). Nikétász (10.-11. század) személyéről keveset tudunk. Sokan neki tulajdonítják a Codex Laurentianus 74.2 jelzésű, sebészeti részének összeállítását, valamint a Vatikáni Lista elkészítését. Ez utóbbi azonban későbbi eredetű lehet, ugyanis a Pantokratór xenon (megnyílt 1136) 88 sebészi műszerének adatait (is) tartalmazza. A Codex Laurentianusban 28 olyan kézi eszköz szerepel, amelyek egyetlen korábbi leírásban sem találhatók meg (KOLLESCH 1965). Szümeon Széth a fővárosban volt kórházi főorvos, minden bizonnyal belgyógyászati osztályon. Fő érdeklődési köre a táplálkozástudomány és az emésztőrendszeri betegségek. Ezekről szól a Syntagmata de alimentorum facultatibus (A táplálékok összegzése) című vaskos kötete. Sorra veszi az élelmiszerek tápértékét, vizelethajtó étkeket, növényeket említ. Teljesen új felismeréseinek egyike, hogy az elégtelen táplálkozás vérszegénységet okoz. Foglalkozott a felszívódási zavarokkal (malabsorptio), következményes széklet vizsgálati leletekkel. Pontos leírást adott a gyomorfekély elhelyezkedéséről, makroszkópos képéről, szövődményeiről, ami csak úgy lehetséges, hogy fekélyes személy(eke)t boncolt (ugyanis állatokban nem jön létre spontán gyomorfekély). Áttekintést nyújt az ulcus klinikai tüneteiről, a beteg panaszairól. Többféle bélféreg ismertetése után közli a véglények által kiváltott kórképeket. Elkülönítette a sárgasággal járó májgyulladást (hepatitis) és a májzsugorodást (cirrhosis micronodularis hepatis) - feltehetőleg szintén boncolások alapján, - mert a leírásból aprógöbös májzsugort

8 ismerhetünk fel (LANGKAVEL 1868). Rájött az alkoholizmus és a májzsugorodás oki összefüggésére, de a cirrhosissal szemben éppen olyan tehetetlen volt, mint korunk gyógyítói. Az egyetlen, amit az állapot súlyosbodásának megakadályozására tehetett (napjaink gyakorlatához hasonlóan), az alkoholfogyasztás eltiltása. A tizenkettedik század orvosi művei Eusztathiosz (1115-1195) író, hivatalnok, feltehetőleg orvosként is működött. Az Odüsszeiához készített kommentárjában nagy szakértelemmel értekezik a farkasvakság tünettanáról, kezeléséről, de a korábbiakhoz képest újat nem mond (DEVAR 1970). Ioannész Priszdrianon a bizánci orvosok kedvelt témakörében, az uroszkópiában szaporította az amúgy sem csekély számú írások számát (GROSSEN 1919). A Peri ourón (A vizeletfajtákról) négy részre oszlik. Az elsőben a vizeletnézés „gyors diagnosztikai" lehetőségeit elemzi. A másodikban az urológiai és nephrológiai kórképekről beszél. Elméleti ismereteit a harmadik kapitulumban adja közre, a negyedik pedig az egész mondanivaló (kissé terjedelmesre sikerült) összefoglalása (BAADER 1984, GROSSEN 1919). Az aprógöbös májzsugorodás (cirrhosis nodularis) újkori felismerése Laennec francia orvos nevéhez fűződik, aki a 19. század első leiében ismertette ezt az elváltozást.