Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

A tizenharmadik század orvosi művei A 13. és 14. században viszonylag nagyobb számú orvosi könyv készült, (vagy maradt ránk), mint a korábbi, békésebb, nyugodtabb századokban. Az 1200-as évek elején a keresztesek elfoglalják, feldúlják, kifosztják és lezüllesztik az ország fővárosát és európai területeit. Hiába következett be a századvégen a Birodalom restaurációja, a keresztesek ki verése, Bizánc már halálos sebet kapott, nem virágzó gazdaság, hanem hanyatló, adósságokban fuldokló, a török által marcangolt, egyre kisebb területre zsugorodó császárság. Mindezek ellenére szép számú orvosi alkotás keletkezett, néhányuk újat, maradandót tartalmaz. Démétriosz Pepagomenosz személyéről annyit tudunk, hogy orvosi és állatorvosi gyakorlatot folytatott. Müve (cím nélkül) fennmaradt, ezt 1558-ban Párizsban latinul kinyomtatták. Könyvében a mozgásszervi betegségeket veszi sorra. A tünetek és panaszok alapján tárgyalja az elkülönítő kórismézés lehetőségeit. Részletezi a köszvény szimptomatológiáját, gyógykezelését (EFTYCHIADIS 1997). Humán orvosi munkája mellett a kutyákról is írt egy kódexet, ezt az előbbivel együtt jelentették meg. Niképhorosz BIemmüdesz (1197-1272) a nikaiai udvarban Mikhaél Palaiologosz császár személyi orvosa, filozófus, politikus, követként képviselte az országot a lyoni zsinaton, élete alkonyán kolostorba vonult. A vizeletről és uroszkópiáról készített könyve a Poemata tón ouión (Versek a vizeletfajtákról) olyan költeményekből áll össze, amelyeknek mindegyike egy-egy jól ismert ortodox egyházi ének dallamára énekelhető (DIAMANDOPOULOS 1996 és 2001). Ezért a kortársak parahümnográfiának nevezték alkotását. Az uroszkópiát megörökítő versek annyi újdonságot tartalmaznak, hogy BIemmüdesz a vizeletnek tizenhárom színárnyalatát különbözteti meg, mindegyiknek más patológiai jelentőséget tulajdonít. Niképhorosz vezette be (a 20. században újra feltalált) három pohár próbát, s azt is megfigyelte, ha mindhárom frakció azonos színt, üledéket, forralási reakciót ad, rossz prognosztikai jel, de ha az első részleg után a vizelet feltisztul, akkor a betegség nem gyógyíthatatlan. Felismerte a mellékpajzsmirigy túlműködés okozta vizelet eltérést (kő, vesehomok és fehérje ürítés), valamint az egyéb okból bekövetkező fehérjevizelést. A proteinuria jelentőségét csaknem azonos módon határozta meg, mint bö hat évszázaddal később az angol Bright, a vesekórtan megalapítója. A zsírvizelésről - amit pimelorrhénak (pimelé = zsír) nevezett - tudta, hogy súlyos vesebaj tünete. Nikolaosz Mürepszosz (1222-1290). Alexandriában született, élt Itáliában, később Nikaiában, majd a keresztesek kiverése (1261) után Konstantinápolyban ///. Ioannész Vatatzész császár udvari orvosa (arkhiatrosza). Orvos és gyógyszerész egy személyben, ragadvány nevét (Mürepszosz=kenőcskészítő) onnan kapta, hogy kiváló hatású kenőcsöket, bedörzsölő szereket készített. A Dünamerón (Materia medica, Orvosságok) című könyvében alfabetikus sorrendben mintegy 2600 receptet közöl. Mürepszosz vezette be a nyelv alá helyezendő (sublingualis) tabletta használatát, elsősorban gégehurut kezelésére. Az 12701290 között készült Antidotárium (Ellenszerek) nemcsak orvosságokat tartalmaz, hanem betegségekről is tudósít. Azt hirdette, hogy a mali gnus tumorokat a rossz testi állapot okoz-