Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

rában sem népszerű, a könnyebben kezelhető Szünopszisz viszont széles körben elterjedt, a 12-14. században is használták, a 16. században pedig több latin (Róma 1543, Velence 1555, Párizs 1555) és görög (Párizs 1556) nyelvű kiadása jelent meg nyomtatásban. A Szünagogai iatrikai nagy része elveszett, kb. egyharmadát ismerjük (újkori kiadásai és fordításai: RAEDER 1933 és 1964). A fennmaradt részekben anatómiával, embriológiával, élettannal, gyógyszertannal, kórtannal, diétetikával, az élelmiszerekkel, klimatológiával, gyógyfürdőkkel, sebészettel, traumatológiával, fül-orr-gégészettel foglalkozik. Összegzi Hippokratész és Galénosz ismereteit, hozzáfűzve saját kutatásait, tapasztalatait. Mellőzve az ókori orvosoktól való részeket csak azokat sorolom fel, amit Oribasziosz tett hozzá ismereteinkhez, gyakorlatunkhoz. Harvey előtt 1300 évvel (valószínűleg viviszekció alapján) pontosan leírta a vérkeringést, meghatározta a kis- és nagy vérkör fontosabb elemeit, a jobb szív-fél és tüdő közötti kapcsolatot. Ismertette a függőér (aorta) lefutását és főbb ágait. Anatómiai-élettani kísérletei során rájött, hogy a látható erek mellett láthatatlanokban is van vérkeringés, s ezzel megsejtette a hajszálereket. A vese vizsgálatai során (valószínűleg nagyító lencse alkalmazásával) felfedezte az érgomolyagokat (glomerulus) és helyesen állapította meg, ezek a vizelet kiszűrésének képletei. Tőle származik a nephritis (= vesegyulladás) és ureter (= húgyvezeték, a veséktől a húgyhólyagig húzódó cső-szerű képlet) elnevezés. Állatkísérletei és állat-boncolásai mellett bizonyosan végzett emberi tetemeken is vizsgálatokat, csak ezzel ismerhette meg és írta le a szenilis agysorvadást, a verőereken képződő zsákszerű tágulatokat (=aneurysma). Az aneurysmák kóreredetéről kimutatta, hogy létrejöhetnek érbetegség (pl. érelmeszesedés) és sérülés következtében. A könyökhajlatban végzett érmetszések pedig a veröér és visszér közötti közvetlen összeköttetést, u. n. arterio-venosus aneurysmát okozhatnak. Könyvének 45. kötetében a különböző testtájakon (lábszár, fej, has) kialakuló visszeresség műtéti megoldásait részletezi, egyes eljárásait napjainkig használják. Operációinak tapasztalataira építve ismerteti a gyomor és bélvarratot, réteges hasfalzárást. A 43. kötetben a műtéti és posztoperativ szövődményeket, valamint az utókezelést foglalja össze. Különös figyelmet szentel a plasztikai sebészeti megoldásoknak. Végzett ú.n. hengerlebeny-képzést és vándoroltatást, így pótolva a hiányzó, vagy elpusztult bőrterületeket (szemhéj, orr, stb.). Vértelen és műtéti technikát dolgozott ki a körülmetélés megszüntetésére, újabb fityma képzésére. Gennyes középfülgyulladás okozta fájdalom enyhítésére mákfőzetes (ópiumos) fülcseppeket javasolt. Fuldokló betegen légcsőmetszést végzett, megoperálta a golyvát, de azt is megjegyzi, hogy a kemény, környezetével összekapaszkodott pajzsmirigy (minden bizonnyal pajzsmirigyrák) gyógyíthatatlan. A Szünopszisz más témaköröket ölel fel. Szülészettel, nőgyógyászattal, csecsemő és gyermekgyógyászattal, gondozással, gyermekneveléssel foglalkozik. Részletezi a szoptatós dajka kiválasztásának szempontjait, a csecsemők táplálását. Megszerkesztette és használatrajavasolta a metrenkhütész nevű speciális fecskendőt, amivel a méhet töltötték fel művi abortusz céljából. A klimaxos női panaszok enyhítésére (egyebek mellett) a hüvelybe végzett infúziókat írt elő. Az epilepsziát az agy, vagy az idegek összenyomatására vezeti vissza, megkülönböztetve a rohamokat és tünetmentes időszakokat. A címszavakban felsoroltak bizonyítják, hogy Oribasziosz nemcsak másolt, kompilált, korát messze megelőző anatómiai, kórtani felfedezések, műtéti eljárások fűződnek nevéhez. Akik azt állítják róla, sohasem olvasták fennmaradt műveit, egymástól veszik át a lekicsinyítő véleményeket.