Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

Oribasziosz materialista tudós, kiváló kutató, gyakorló sebész, betegeivel sokat törődő orvos. Határozottan fellépett a mindjobban elharapódzó varázslások, amulettek, ördögűzés, kézrátétellel való „gyógyítás" ellen. Philagriosz müvei nem maradtak fent, mindössze utalásokból értesülünk tartalmukról. Sok, talán hetven kisebb tanulmányt írt a vesékről, vesekövekről, köszvényről, a lép megbetegedéseiről. Terjedelmes kommentárt készített Hippokratész műveihez. Ennek citációjából tudjuk, hogy a golyva és pajzsmirigyrák tapintási leletét, elkülönítő kórisméjét taglalta (LANGER 1960, MARKETOS és mtsai 1990,). A „deszka" keménységű pajzsmirigyet rákosnak gondolta . Poszeidoniosz, Philagriosz testvére, szintén képzett orvos, aki előszeretettel foglalkozott az ideg és elmebajokkal, az elmekórtan ősapjának tekintik. Phrenitis néven ismertette az agyhártyagyulladást és annak tüneteit. Józan megfigyeléseire, gondolkodásmódjára utal, hogy az elmekórképeket nem démoni eredetűnek, hanem az agy megbetegedésének tartotta. Az elmezavaroknak három formáját különítette el: az érzékelés, az értelem és emlékezet károsodása. Tünettani leírásaiból (mai terminológiánk szerint) a melankólia, katalepszia, lethargia, depresszió, epilepszia ismerhető fel. Pszeudo-Galénosz névvel illetik azt az ismeretlen személyt, aki talán a negyedik században élt és latin nyelven alkotott. Hosszú ideig Galénosz munkájának vélték két, latinul írott könyvét, De urinis liber (Könyv a vizeletről) és De urinis compendium (Összefoglalás a vizeletről). Ezekben újat nem közöl, Galénosz és Hippokratész uroszkópiáról szóló feljegyzéseit foglalja össze (MORAUX 1985). Piacitus Sextus Papyra a század második felében készítette érdekes könyvét, latinul. A Liber de medicamentis ex animalibus pecoribus et bestiis vei avibus (A házi és vadállatokból, valamint madarakból nyerhető gyógyszerek) pontokba szedve ismerteti, hogy egy-egy állatból, annak melyik szervéből, milyen betegségre nyerhető orvosság. A legkülönbözőbb állati szerveket, excretumokat (szarvasmáj, agy, kecskevizelet stb.) tartja hatásosnak. A könyv egyik fejezete De puero et virgine címet viseli, ebben a részben az emberi váladékok megtermékenyítést elősegítő, vagy éppen azt gátló hatásáról beszél (MAJOR 1954). Theodórosz Priszkianosz (meghalt 380 körül). Gratianus császár személyi orvosa. Görögül és latinul írt könyve az Orvoslás mai helyzete, amelyet csak idézetekből ismerünk. Amennyire a későbbi szerzők műveiből kihámozható, Priszkianosz főként Plinius és Dioszkoridész munkáiból merítette anyagát. 1 A „deszka keménységű" tapintási lelet, nemcsak rosszindulatú daganatot, hanem hegesedést, u. n. Hashimotoféle strúmát is jelenthet. Ez utóbbiról természetesen nem tudhatott.