Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

den lehetséges formában megsokszorozta. Ha szemügyre vesszük az állatvilágot, és felismerjük, hogy nincsen egyetlen olyan négylábú sem, amely - különösen belső szervei és működése tekintetében — ne volna tökéletesen hasonló a többihez, arra kell gondolnunk, hogy volt valaha egy ősállat, valamennyi állat prototípusa, amelyet a természet csupán meghosszabbított vagy megrövidített, átalakított, sokszorosított, egyes szerveiben elsorvasztott. Képzeljük el a kezünket összeszorított ujjakkal és a köröm anyagát úgy megduzzadva, hogy terjeszkedésében és felpuffadásában mindent elborít és letakar: íme az emberi kéz helyett a ló patája... " (Denis Diderot: A természet értelmezéséről) A 18. századi Európa arisztokráciája a társadalmi életben elvárt szertartásos etikettjének ellensúlyozására szívesen kapcsolódott ki kellemes vidéki környezetben. Voltak akik műkunyhókat építettek erre a célra, ahol egyszerű körülmények között kertészkedtek, állatokat gondoztak, pásztorjátékokat rendeztek az antik irodalomból megismert, utánérzett természetes idill felidézésére. Mindez persze éppen olyan mesterkélt volt, mint mindaz a szereplés, amire az előkelő származás kötelezte az udvari embert. A „természetességre" és a nyílt érzelmességre való törekvés mindamellett egyre népszerüsödött a társasági érintkezésben. Ebben a légkörben történt Jean Jacques Rousseau irodalmi és társadalmi fellépése. Lelki alkata, írói és szereplési tehetségével jelentősen hozzájárult a természetrajongás és a szentimentalizmus divathullámának kontinentális elterjedéséhez. Rousseau a civilizálódást megelőző egyszerűség állapotát magasztalta, mely furcsa elképzelése szerint jellemezte a romlatlan ősembert. Más kérdés, hogy ebbe a paradicsomi létezésbe sem neki, sem híveinek nem sikerülhetett visszajutnia. Hatása elsősorban a kortársait érintette meg. Intenciói azonban, különböző áttételekben évszázadokon át befolyásolták az európai közgondolkodást. Érzékelhetők az anticivilizációs mozgalmakban. Őt követi a városi ember, amikor hétvégi házában regenerálódik. Bizonyos, hogy Rousseau szellemi hagyatéka nagyban serkentette a romantikus életérzés kibontakozását és az érzelmi kultúra gazdagodását. Sikereinek egyik titka a bizalmaskodó közvetlenség, amivel olvasóihoz fordult, a nyíltság, amivel élményeit és reakcióit a legszubjektívebb nyíltsággal feltárta. Ez lett az előnyomuló polgári demokratizmus új hangvétele, mely éles ellentétben állt az ancienne régime arisztokratikus távolságtartásával. Példázzuk az elmondottakat néhány idézettel: „... Minden állatnak pontosan annyi képessége van, amennyi fennmaradásához szükséges. Feleslege csak az embernek van. Hát nem különös, hogy ez a felesleg kell, hogy eszköze legyen az ő nyomorúságának?" - ... Éppen azzal változtatjuk boldogságunkat nyomorrá, hogy a fokozásán fáradozunk. Aki csak élni akarna, boldogan élne... " (Rousseau: Emil, vagy a nevelésről) „Az ifjú vágyak, bűbájos remények, csillogó tervek betöltötték lelkemet. Minden dolog, amit láttam, jövendő boldogságom biztosítékának tetszett. A házakban falusi mulatságokat kép-