Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Grabarits István: A szőlő és bor előfordulása a régi gyógyszerkincsben
A Vina medicamentosa, vagyis a gyógyszeres borok cikkelyében a tokaji aszúbor alkoholtartalmát 15 grammtérfogat százalékra kellett beállítani tömény szesszel. Az alkoholtartalom meghatározását pontosan előírta, a szesszel feljavított tokajit csakis gyógyszerek készítésére engedélyezte. Ha az orvos tokaji aszúbort rendelt, az eredetit kellett kiszolgáltatni. A gyógyszerkönyv egy nemzetközi egyezmény alapján megtiltotta, hogy erős hatású gyógyszerekből - az antimonos bor kivételével (stibium tartaricum-hánytató borkő) gyógyszeres borokat készítsenek. Gyógyszerkönyvünk negyedik kiadása 1934-ben jelent meg. Ebben az aszúbor mellett a Vinum Szamorodni is hivatalos lett. A cikkely előírja, hogy Tokaj-hegyalj ai borvidék zárt területén fekvő hegyi szőlőben termelt furmint, hárslevelű vagy muskotály szőlőfajtából szüretelt, a bortörvénynek megfelelő, 13-15 térfogat százalék tartalmú szamorodni bor használtassák gyógyszerül. Meghatároztatta a fajsúlyát, az alkohol- és kivonattartalmát. Végül felszólítja a gyógyszerészt, hogy "a szamorodni bort megbízható termelőtől szerezd be és hűvös helyen színültig töltött palackokban tartsd." A Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő gyógyszeres borok Mera medicaminibus praeparata alcíme alatt azt hangsúlyozta, hogy valódi, tiszta bort kell használni. A gyógyszeres borokhoz a szamorodnit írta elő. A gyógyszerkönyv kommentárja a borfajta váltását kizárólag gazdasági okokkal magyarázza. A drága felszeszeit aszúbor helyett az olcsó szamorodnit használtatja. A tokaji aszúbor is megmaradt a gyógyszerkönyvben, nyilvánvalóan önmagában való rendelésre. Ekkor, 1934-ben kapta a cikkelye azt a nevet, amit jelenleg reklámcélra használnak, ez a Vinum Tokajense passum. Ennek viszont már háromputtonyosnak kellett lennie. A negyedik gyógyszerkönyvünkkel bezárólag számítható a bor gyógyszerként való használatának korszaka. 1947-ben a gyógyszeres borok vizsgálatáról mélyenszántó fejezetet írt Kedvessy György professzor, aki ma gyógyszerész professzoraink doyenje. A Magyar Gyógyszerkönyv ötödik kiadása 1954-ben a gyógyszeres borokat ,A növényi drogokból fehér borban (Vinum album) való áztatássar készítette, a szürletet tömény szesszel 13 térfogatszázalékú alkoholtartalomra állíttatta be. Erőshatású gyógyszerekből készített gyógyszeres borokat készletben nem tarthattak. A fehér borral szemben az volt a követelmény, hogy rendelkezéseknek megfelelő fehér óbor legyen, legalább 11.8 % alkoholtartalommal. A korábbi gyógyszerkönyvi gyógyszeres borok közül egyedül a Vinum rhei, a rebarbarás bor maradt hivatalos. 1967-ben a Magyar Gyógyszerkönyv hatodik kiadásával véget ért a gyógyszeres borok évezrednyi fejezete. Törölték a fehér bort és a rebarbarás bort is. ISTVÁN GRABARITS, D.Pharm., Pharmacist H-6300 Kalocsa Tulipán u. 14. HUNGARY
