Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Grabarits István: A szőlő és bor előfordulása a régi gyógyszerkincsben

Gyógyszerforma Számuk Aromás bor 4 Bor 4 Borral desztillált vize 5 Desztillált vize 134 Főzet borral (egy droggal) 114 Főzet mézes borban (több droggal) 11 Főzet borban (több droggal) 35 Borral készült összesen: 173 A bor általánosabb kivonószer vagy segédanyag a Herbáriumban mint a víz. Az aromás bor esetén a must a bele tett droggal forr borrá. Több boros főzet készült növényekből mint vizes főzet. Melius említi az égett bort is, azon kívül 5 növénynél a boros kivonat desztillátuma is előfordul. A fentieken kívül még számos receptben komponens a bor, összesen kb. 260-féle gyógyszernél használtatja azt. Melius nem nevezi meg, hogy milyen bort kell használni. A Herbárium boros készítményeit belsőleg használtatja, csak néhányszor alkalmaztatja külsőleg. Az első ismert nagyobb receptgyűjtemény, az Antidotarium Nicolai, 1200 körül Salernóban keletkezett, és kiinduló műve volt a későbbi európai gyógyszerkönyveknek. Az Antidotarium abban az időben keletkezett, amikor a bordesztillálás tudománya megindult. Mégsem találunk benne utalást a bor használatára. Ugyanígy a 15. századi receptirodalomban sem fordul elő. A 16. század közepétől számítjuk a hivatalos gyógyszerkönyvek megjelenését. A különféle desztillált vizek, boros készítmények csak egy századdal később jelentek meg a gyógyszerkönyvekben. Az augsburgi gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Augustana) kiadásai hazánkban is használatosak voltak. Az 1694-es kiadásban a nagyszámú növényi desztillált vizes készítménye közül hat készült borral. A bor fajtáját nem nevezte meg. Négyféle gyümölcsbor: a berkenye-, a birsalma-, a gránátalma- és a ribizlibor is hivatalos volt benne. Az 1729-ben megjelent bécsi Dispensatoriumban az augsburgihoz hasonlóan csak néhány borral készített növényi desztillátum fordul elö, a borfajta megnevezése nélkül. Ez a gyógyszerkönyv is előírt néhány gyümölcsbort, amelyek cukor hozzáadásával készültek, és édes mandulaolajjal konzerválták. A málnabor újdonság ezek között. A több növényi komponenset tartalmazó "Aqua" előiratában azonban már különféle borfajtákat találunk. A Vinum generosumon kívül néhány előiratban megjelenik a magyar bor: Vinum hungaricum, Vinum hungaricum generosum optimum, Vinum hungaricum rubrum nevekkel. A bécsi gyógyszerkönyvhöz hasonlóan a 18. század eleji német területről származó receptirodalom már ismeri a magyar borokat. A Vinum hungaricum szép hordóját találhatjuk Krakkóban a Gyógyszerésztörténeti Múzeumban. Az augsburgi és bécsi gyógyszerkönyv jól reprezentálja a 16-18. századi gyógyszerkincset. Gyógyszerészi szempontból elsősorban azonban segédanyagként, oldószerként ismerjük a bort. Mátyus István mondta róla a 18. század végén: "hathatósabb orvosló erőt szerez", a gyógyszereket "nemcsak szenvedhetőbb ízűekké teszi, hanem hathatósabbakká is, magába